Dark UX design
A függőséget "okozó" UX : Hiszti is, meg nem is
A legaktívabb magyar UI/UX designer facebookcsoportba érkezett egy vitaindító poszt az un. "Dark UX"-ról, amely gátlástalanul és öncélúan fokozza a bevonódást (engagement-et), például a közösségi médiában. A cikk ezen praktikák felelősségét firtatja az internetfüggőség drámai emelkedésével kapcsolatban.
TL;DR
- a függőség, addikció elavult fogalmak, helyette a "problémás [drog,internet, stb] használat" az adekvált
- a problémás social media használathoz az UX minden aspektusa ("bright" / "dark") hozzájárulhat
- nehéz határvonalat húzni a "dark" és a "nem dark" UX közé, mivel a bevonódást minden ergonómiai vívmány fokozza.
- nem biztos hogy bölcs dolog kapitalizmusban arra várni hogy önkorlátozást gyakorlojanak a cégek engagement (~ profit) területen.
- lehet(ne) viszont produktívitást elősegítő UX-et, vagy egyenesen egy ProductivityOS-t (plugint) létrehozni, mely nem próbál meg széllel szemben pisilni, és megfér a profitmaximalizálás mellett.
Background (scroll down if you know this)
Mi az a UX/UI?
Azok kedvéért akik nem tudják mi ez az újabb betűszó: Az UI/UX designer egy viszonylag új, multidiszcilináris szakma. Az UX/UI designer digitális felületek megtervezését, azok használhatóságát és ergonómiáját igyekszik elérni. Pl: gombokat tervez, megismeri a felhasználókat, és igyekszik rájönni, hogy azok hogyan, miért , vagy éppenséggel miért nem használják a megrendelő a felületét, vagy annak egy részét. Pszichológia, mareting-, üzleti- , alapszintű webfejlesztői ismeretek és persze grafikus tervezés is kellhet hozzá.
Ha még mindig nincs meggyőzve ennek a szakmának, vagy ismeretrendszernek a létjogosultságáról, akkor a szeretném bemutatni, az UX-es körkben unásig ismételt 300 millió dolláros gomb történetét.
Az addikció elavult fogalom, ettől még létezik a jelenség amit leírni próbál
A progresszívebb addiktológusok már nem is szívesen használják a "függőség" , "függőséget okoz" kifejezéseket , mert félrevezető és káros. Helyette a "problémás használatot" favorizálják.
Tehát az user nem facebook függő lesz, hanem problémája adódik a social media fogyasztással, másképpen, problémássá válik számára a használata. (Demetrovics, 2014) Ez a megfogalmazás így körülményesnek hathat, de sok félreértést megspórol. Röviden kifejteném, illetve arra is hamarosan rátérek, hogyan is kapcsaolódik ez a Dark UX-hez.
1, A Sanyikának "függősége van" azt sugallja, hogy Sanyika egy paszív elszenvedője a függőségnek, az pedig belemászott, mint egy baktérium, vagy vírus. Ezt a 18. századi orvos szóhasználatnak köszönhetjük, ami a fertőzések ellen nagyon hatékony volt, de a mentális rendellenességeknél - szerintem - kártékony is lehet.
2, A Sanyika függősége ráadásul egy diszpozíció. Állandóan igaz rá. Ha Sanyika épp elmegy sétálni akkor is van neki függősége. Pedig akkor épp nem facebookozik.
3, Redukálja viselkedésminta magyarázatát, a függőség tárgya és elszenvedője közé: A facebook bitjei okozzák a problémás használatot. Nullák és egyesek. Azonban (meglepő módon) nincs tiszta kauzalitás csak korreláció!
Magyarul: Nem a kábítószerek okozzák a függőséget (önmagukban).
Aki nem hiszi el, olvassa el az azonos alcímű könyvet:
(Ugyan ez a téma, [a függőség mint fogalom létjogosultsága] tudományosan kifejtve, annak akit komolyabban is érdekel, és nem csinálja össze magát a "science bullshit" láttán.
Persze akit nem izgat, vagy csak siet, az u g o r j a á t az alábbi szövegdobozt! )
Demetrovics Zsolt akadémiai doktori értekezésében(2013), felhívja a figyelmet a definíciós konszenzus hiányára, mely a viselkedéses függőségek patológiás mivoltát , illetve a patológiás szintek azonosítását illetik. Ezért a tudopmányos, (de kiváltképp a hétköznapi) kontextusában tisztázatlanabb függőség helyett a problémás használat kifejezés használatát javasolja.
Azóta megjelent a DSM-5, melybe már felvették a problémás online játékot, internetes játék zavar (Internet Gaming Disorder; IGD) néven (American Psychiatric Association, 2013).
[ megjegyzés: és a blogposzt szempontjából releváns Internet Addiction Disordert is (IAD) ]
Igaz ugyan, hogy csak a harmadik szekcióba került bele, tehát azon potenciális patológiák közé, melyek elemzése még további kutatásra szorul, viszont elegendő adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy a jelenség felkeltse a tudományos közösség érdeklődését, így az elindulhatott a formális betegségként való elismertetés irányába.
A véglegesen hivatalossá vált diagnosztikus kategória hiánya, a téma iránt érdeklődő laikusok (esetleg érintettek) számára gyakran hivatkozási alap arra, hogy kétségbe vonják magának a problémás használat jelenségkörének a létezését, vagy jelentéktelenítsék azt. Még pszichológus végzettségű, egyetemi okatatók körében is találkozni ezzel a véleménnyel (Christopher J. Ferguson, 2017).
Mindezek ellenére, a problémás használat esetén a (játék/internet)függőség kifejezés használata ellen szól, hogy:
- hétköznapi értelemben tisztázatlan annak elkülönülése a szenvedély, vagy valamiylen tevékenységhez való ragaszkodástól, vagy a dependenciától (pl. anyagi függőség)
- a dependencia és az addikció szavakat a hétköznapi nyelvben egyarán fordítják függőségnek,
- illetve a laikus nyelvhasználat során a függőség nem feltételnül utal káros következményekre. (Révai, Demetrovics, Máté, & Szummer, 2016)
Azonban a tudományos-szakmai értelemben vett függőség esetén a szenvedély egyértelműen valamilyen káros következménnyel jár, alanyának és a környezetének egyaránt. Ennek ellenére a szakzsargon még ilyen értelmben is kerüli a kifejezés használatát, Demetrovics szerint:
,, A mai klinikai terminológia nem igazán használja a függőség kifejezést. Ha elővesszük a DSM-5 –öt (…) akkor azt fogjuk látni, hogy ott a függőség szó egyáltalán nem szerepel. Tehát nem drogfüggőségről (…) beszél a szakzsargon, hanem az adott viselkedés vagy szer használatának a zavaráról.” (…) A nyelvhasználatban a nemzetközi gyakorlat próbálja kerülni a betegség kifejezést, és próbálja kerülni a függőslg kifejezést is (...)“
(Révai, Demetrovics, Máté, & Szummer, 2016 ,17-18. oldal)
ennek okai pedig, hogy ezen kifejezések alkalmazása:
- stigmatizál, így arra kondícionál hogy a függő, “függőséggel rendelkező” egyén állapota természetszerűen tartós, netán megváltoztathatalan,
- illetve -- dichotóm kategóra, így arra kondícionálhat, hogy átmenetek nélkül, midnent vagy semmit alapon alkalmazzuk a kifejezést, noha annak sok típusa és árnyalata van. (Révai et al., 2016)
Hiszti is...
Dark Cooking
Egy kórosan elhízott, falási rohamokkal küzdő egyén fejében meg se fordul, hogy létrehozza a "dark-cooking" kifejezést. A szakács dolga, hogy az étel finom legyen. Ezt elérheti a szokatlan ízek harmóniájával vagy nátrium glutamáttal is. A finomabb étel pedig alkalmasabb arra, hogy egy bulimiás, evészavaros, vagy egyszeűen csak falánk ember többet egyen belőle mint amennyire szüksége van.
Viszont nem mindeki szed fel kóros túlsúlyt el aki a Mekibe jár, de a hiperegészséges vegan soylenttől is el lehet hízni.
A problémás facebookhasználat ("függőség") rétegei
Ha kialakult az a problémás szokásunk, hogy a saját mércénkkel mérve is túl sok időt töltünk a facebookkal, az egy komplex biopszichoszociokulturális (szép kis nyelvtörő) folyamat eredménye. Képzeljük el ezeket koncentrikus köröknek. 
- BIO: Az agyunk is lehet érzékenyebb rá, a dopaminreceptoraink bénázása miatt. Ezek a receptorok lehet hogy már kora gyerekkorban, vagy intrauterin állapotban (anyuka pocakjában) sérültek, meg genetikusan is öröklődhett az, hogy nem funkcionálnak tökéletesen.
- PSZICHO: Ezer meg egy pszichés összeteveője lehet a dolgonak:
Magány, unalom, szereplési vágy, éretlen self, narcizmus, kompulzió, depresszió, jutalomkeresés etc.
A minket körülvevő pszichológiai tér szituatív tényezőiről nem is beszélve:
pl.: Az exemet lesem, az imádottamat sztalkolom, a leendő kollegáimat nézegetem, etc - SZOCIOKULT: A társadalmi és kulturális tényezők szintén árnyalják a képet. PL:
A Facebbok munkámhoz is kapcsolódik. Szakmai diskurzus folyik rajta. Aktuálispolitikai események történtek. Összeskövés-hívő, vegán, Rick & Morty rajongó csoportok tagjai is lehetünk.
Ha csak egy réteg szempontrendszerét is szem elől tévesztjünk, akkor cseszhetjük annak a lehetőségét, hogy rendesen megértsünk a jelenséget. (Igaz ez szinte minden komplex pszichológiai folyamatra.) Jelen esetben a redukció kizárólag az UX praktikákra szűkül, holott teljesen egyértelmű lehet, hogy önmagában nincs az az éjjsötét gonosz fehasználói élmény ami képes stabilan problémás viselkedésmintát kialakítani.
Minden UX egy kicsit dark, vagy egyik sem az
A démonizált bevonódás (engagement) feltétele, hogy jól használható legyen a felület. Kiigazodjuk rajta.
Tehát a "lightgray" vagy egyenesen "bright" UX is hozzátesz egy problémás felhasználói minta kialakulásához.
Újabb analógia:
Az inzulinos fecskendő ergonómiai kialakítását feltheteően nem tartjuk Dark Ergonómiának. Pedig sok kristályos designer drogot szurkálnak be vele a Hős utcában.
A már egyértelműen és kizárólag a bevonodásra, a használatot szokássá szilárdító mechanikák, - amit igyekszik a csoportban tárgyalt cikk elkülöníteni, dark UX néven, [lásd a slideshowt fentebb] - megítélése már nezezebb.
Egy részről, ha ezeket kritizáljuk, akkor inkább a kapitalizmust kritizáljuk, nem pedig az UXet.
Ha az UX designer nem tervez eladós, fel-fel bukkanós, állandóan emlékeztetős mechanikákat,az app helyét átveszi egy másik, aminek a tervezője nem moralizál. Ez persze etikai szempontjából problémás, én nagyon jól tudom, de a teljes képhez hozzá tartozik.
A pofátlanul narkószerű felületekre se csavarodik mindeki rá, mások a teljesen letisztult, zen UXre is rácsúsznának.
... meg nem is
Lehet hogy az írásomból eddig nem így tünt, de nagyon is örülnék, ha minimalizálnák az öncélú, kizárólag a szokáshurkot erősítő mecahnikák használatát. Amellett hogy ezek elkülönítése a még elfogadható UX-től problémás, ezt elvárni a társadalomtól a szembe széllel pisilés minősített esete.
AZONBAN:
1, Nagyon durván problémás (un. keménydrogokkal összemérhető erősségű) vislekedésminták is létrejöhetnek a digitális mediációval. Már nem csak elszigetelt esetek vannak.
2, Ezek előfordulása (prevalenciája) brutálisan emelekedik!
3, Ennek a trendnek nem a "dark ux" praktikák az okozó!
Akkor mégis mit csináljunk?
Ha le akarsz fogyni, ne szarabbul főzz, hanem kezdj el diétázni - Schobert Coelho
Nincs mese, a jó felület és tartalom kapós mint a friss perui kokain.
Az ellenszer pedig a prevenció, és a tudatos használathoz szükséges eszközök megteremtése, (párhuzamosan a termék kívánatosan tartásával).
Egy ideális, de mégis realisztikus világban a facebook felületén built-in ökorlátozó és tudatosságot segítő mechanikák vannak. Impróznék egy kis brainstormot, hogyan is képzelem el ezeket:
- built in időmérő, ha oda viszem az egeret, mutatja hogy aznap mennyit FB-oztam. HA akarom notit küld X perc után.
- bulit in használati statisztika fedback: úgy képzelem el mint a Rescue Time-ot.
- ami nem agresszívan, de azért felhívja a figyelmet, pl akkor ha már sokadszorra görgetünk ugyan azon a tartalmon. Ilyen és ehhez hasonló cuek ezrével lehetnek.
- Az egérmozgás, és a görgetés adataiból biztos vagyok hogy építhető olyan algoritmus, amely kiszűriha az usernél elszaladt a paci.
- Az értesíések némitását egyszerűbbé kéne tenni, és állandóan elérhetővé. Ne csak 1-8 stb órákra, hanem skálázható csuszkával.
- Ha a Facebook a munkahelyünk, akkor valahogy leválaszthatóvá kéne tenni a munakfacebookot a fun-facebooktól.
Productivity OS
(pssszt...! Ez az írásom call to action része! Ha agyalnál velem ilyenen, vagy csak érekel a dolog, írj rám facebookon)
Van egy vízióm egy olyan "OS"-ről ami gyökerestül megvariálja azt, ahogyan folyamatoknak nekikezdünk a számítógépen. Kezdetnek lehetne csak egy plugin, bár ha csak egy böngészőre tesszük fel, akkor nem hatékony, ismerve az onlne dzsankik leleményességét. (új böngésző installálása, mobiról bűnözés, új belépés, stb)
Sok innen-onnan összeszedett és kipróbált produktivitást és időmenedzsmetet segítő technikát (GTD, pomodoro, kognitív viselkedésterápia, etc) építenék bele. A cél az lenne, hogy a felület használata során strukturálisan kiszürjük a problémás használat lehetőségét és növeljük produktivitást.
Egy példát kiemelek:
A Productivity OS ikonjai nem a megszokott módon működnek. Ha megnyitnám az Overwatchot (jelenleg az egyik a legmenőbb digitális drog az onlinejáték-piacon)... előbb egy goolge calendar szerű menün kellene elhelyeznem, hogy mennyi időt fogok eltölteni vele. Szigorú módban ezt nem lehetne variálni menet közben.
A legelborultabb változatnál, (melyet valóban patológiás eseteknél alkalmazmanánk csak, orvosi felügyelet mellett) a commintment véresen komoly lenne. Ezt akár a blockchain technológiával úgy is meg lehetne tweakelni, hogy a commintmentől való eltérésért fizetnünk kéne, egyre többet. Így egy gazdagabb netjunkie is elérné azt a pontot ahol nem éri meg impulzívnak lenni.
Akit érdekel ez a téma, az írjon rám fészbukkon.
