Miért kihasználatlan a döntéshozás technológiája?

Az üresen tátongó online agorák nyomában

Kezdjük az elején: Milyen módszerek léteznek a közös döntéshozásra?


A részvételi demokrácia, (a hagyományos görög módszerrel) kivitelezhetetetlen a fejlett társadalmakban.  Nem férünk el a főtéren, meg időnk sincs rá, hogy politizálgassunk. Gondoljunk csak vissza: még egy középiskolás kirándulás megszervezése is apátiába fulladhat az osztályfőnöki órán. Vagy ott vannak a lakógyűlések... aki már vett részt ilyenen, talán ismeri azt a "jólvanmár, csak legyen már valami és menjünk végre haza" -érzést. 

A képviseleti demokrácia működőképes lehet egy sokmilliós országban is, de válságban van. Egy 15. századi "technológia", ami bebetonozta magát mint egy élő őskövület.  Nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi van akkor, ha: nem-már nem- vagy nem mindenben értek egyet a képviselőmmel.

Noha már teljesen megszoktuk a képvseleti demokráciát, egy pillantra lépjünk hátra és próbáljuk kívülröl szemlélni a társadalmunkat! Egy kiragadott példa: 

A tüntetés mint fogalom a demokráciák része, pedig egy  földönkívüli társadalomtudós valószínüleg nagyon abaszurdnak tartaná.

Mégis miért alakul ki a tüntetések intézményrendszere, ha egy demokráciának nevett társadalom - elvileg - esélyt ad arra, hogy beleszoljak a törvényhozásba? Hiszen engem ott képviselnek. Az embernek ezredmagával kell kiabálnia ahhoz, hogy meghallják? Ha valóban jól működne a képviselet, senki sem tüntetne, mert valódi párbeszéd zajlana. 



Winston Churchill szerint a képviseleti demokrácia nem tökéletes, de nem tudunk jobbat. Ezt a kriptográfia fejlődése  az okostelefonok és mobilinternet elterjedése előtt mondta és biztos vagyok benne, hogy ma már nem értene egyet  kijelentésével.




Talán a likvid demokrácia áll a legközelebb  (elméltben!) ahhoz, hogy a társadalom tagjainak optimálisan érvényesüljön a döntéshez való joga, az akaratuk pedig a lehető legkevésbé torzuljon el. 
Azonban legyen bármilyen zseniális elgondolás - súlytalanul és hazátlanul lebeg az online kulturális térben. ( = a kutya se használja. )

(jó példa erre  a Democracy OS nevű platform.  Akadnak azonban előremutató példák is, például a Kalózpárt, mely a belső döntéseit így hozza meg, vagy néhány progreszívebb mozgalm pl. A Partido De La Red )

  • Az írásom a kihasználatlanság feltételezett okairól és egy megoldási javaslatróól fog szólni. 
  • Ha nem ismered még a koncepciót, gyorstalpalónak itt ez a videó:


"Ha ez olyan "zseniális" rendszer akkor miért nem terjedt még el a használata?"


A hamarosan kifejtendő koncepció megszületéséhez az un. “Üres agorák paradoxona” (
empty-agora paradox.) adta a kezdőlökést. 

(=az emberek hiába elégedetlenek a politikával, nem váltanak fejlettebb döntéshozó technológiákra, noha azok elérhetőek, csak éppen üresen tátonganak, lásd: Democracy OS)



Egy ideje már foglakoztat ez a kérdés, főleg a pszichotechnológia és az online interakciók (viták, videohívások, etc) része ( az un. "trollszelidítő projekt" ha valakinek már meséltem volna róla). Az évek során arra jutottam, hogy az elterjedtség hiányának számos oka lehet. Ezek közül néhány:

  1. Technofóbia & megalapozott kíberbiztonsági aggályok ("úgyis mindent feltörnek")

  2. Bizalmatlanság a kollektív döntések hatékonyságában ("úgyis mindenki hülyeségre szavaz")

  3. Az incentív hiánya ("úgysem ér semmit a véleményem / szavazatom")

    Minden aggállyal kapcsolatban számos érvet megvizsgáltam, de a  legjelentősebbnek a harmadikat, az incentív ( = ösztönzőerő) hiányát tartom. 

    Röviden:
  • Ahol tétje van a döntésnek, félnek a likvid demokráciától, mert megborítja a status quo-t. A képviseleti demokrácia haszonélvezői érthető módon nem motiváltak. 
    [bővebben: Pia Manchini története a Buenos Airesből]

    Arról nem is beszélve, hogy ez még egy kiforratlan rendszer, tesztelni kellene ahhoz, hogy kiderüljenek a gyenge pontjai. 

  • Ahol nincs tétje a döntésnek, (esetleg nincs is miről dönteni) érdektelenné válik a vita, mint egy indulatos facebookposzt komment szekciójában. A hangos kisebbség tölti be az online teret, "intelligens ember nem áll le vitatkozni arctalan idegenekkel" tartja az online népi bölcsesség.

Democracy sandbox

Ebből az következik, hogy a likvid demokráciát olyan környezetben lenne érdemes bevezetni, ahol

  • kis tétje van a döntéseknek,
  • de mégis, relatíve sok emberhez eljuthat a módszer

Az ilyen közösségeket és szervezeteket nevezzük agora homokozóknak ("democracy sandbox") . Nincs fatális következménye egy rossz döntésnek, vagy nem elég kiforrott döntési rendszernek, de mégis van tétje annak, hogy mi lesz az emberek akarata.

Image result for sandbox

Potenciálisan  agora homokozók lehetnek:

  • a diák- és hallgatói önkormányzatok,
  • a lakó és falugyűlések,
  • alapítványok
  • haladóbb szellemű szövetkezetek
  • szakszervezetek
A generációs és kulturális szakadék áthidalása a fiatalok körében könnyebb.
Ha felnő az első generáció, akinek valódi tapasztalata lesz a döntéshozással és nem csak a törtető, újgazdag strébereket lát a HÖK tagjaiban, akkor ezek az emberek visszavonhatatlanul be lesznek oltva a közös döntések igényével. Őket már nehezebb lesz elnyomni, vagy visszafogni, hogy ne terjesszék ki a likvid demokráciát magassabb döntéshozói szintekre.

Egyetemről, biztosan  ismerős az élmény, amikor egy csillogó szemű, nyakkendős fiú elénk ugrik a folyosón, hogy támogatnám-e hogy HÖK-ös legyen. Sokan a programja ismerettsége nélkül is aláírják az ajánlóívét, hasonló rutinnal, mint ahogyan az aluljáróban vesszük el a szórólapot a promótertől.
Image result for aranyélet hök

Ettől függetlenül, azért igenis vannak fontos döntések a HÖK háza táján!
De ha csak arról lenne szavazás, hogy kit hívjanak meg fellépőnek az egyetemi bulikba, vagy hova helyezzék a dohányzót, már az is létrehozna egy sikeres diskurzust. Úgy gondolom, azok is részt vennének a döntésben, akik nem akarnak sok energiát a HÖK-be feccolni, de azért van véleményük, vagy elképzelésük egy adott témában.

(c): http://leandrochaman.com/Democracy-OS

Ráadásul a Likvid Demokráciák egyik legnagyobb előnye, a szavazati jog dinamikus átruházhatósága.  A  passzív emberek, azokat, akik szeretnének részt venni a döntésekben, egy kattintással felruházhatnák szavazati joggal.  Emiatt egy fajta szakértőibb döntés is születhetne a támogatói szerint ( un. "delegative proxy"). 

Szeretném ezt egy példával illusztrálni: 
Egy elképzelt egyetemi e-HÖK rendszerben, a DJ csoporttársamra bíznám a szavazati jogomat a fellépők választásával kapcsolatban (un: tematikus átruházhatóság). És mivel nem dohányzok, a  kijelölt cigizőhely kapcsán legjobb dohányzó haverom döntene helyettem ilyen ügyben. Aztán szembesülnék vele, hogy rettentően zavar a cigifüst amikor kilépek óráról, mert a dohányzó közvetlenül a bejárat mellé került! Ezért visszavenném a szavazatot és másképpen döntenék.


Image result for liquid democracy            (c) How did Google's Liquid Democracy Project Work? (Steve Hardt)


Egyéb megoldások


Lehetségesnek tartok olyan online agorákat létrehozni, ahol magunk a döntéshozók termelik az incentívet, melynek sorsáról majd döntenek. Mindezt a döntéshozás és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek során...
Ez picit úgy hangozhat, mint egy perpétum mobile, pedig a koncepció egészen racionális közegben született (A MENSA blockchain közösségének a közreműködésével) ...de erről majd majd egy következő poszt fog szólni.