Kezdjük az elején: Milyen módszerek léteznek a közös döntéshozásra?

A részvételi demokrácia, (a hagyományos görög módszerrel) kivitelezhetetetlen a fejlett társadalmakban.  Nem férünk el a főtéren, meg időnk sincs rá, hogy politizálgassunk. Gondoljunk csak vissza: még egy középiskolás kirándulás megszervezése is apátiába fulladhat az osztályfőnöki órán. Vagy ott vannak a lakógyűlések... aki már vett részt ilyenen, talán ismeri azt a "jólvanmár, csak legyen már valami és menjünk végre haza" -érzést. 

A képviseleti demokrácia működőképes lehet egy sokmilliós országban is, de válságban van. Egy 15. századi "technológia", ami bebetonozta magát mint egy élő őskövület.  Nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi van akkor, ha: nem-, már nem- vagy nem mindenben értek egyet a képviselőmmel.

Noha már teljesen megszoktuk a képvseleti demokráciát, egy pillantra lépjünk hátra és próbáljuk kívülröl szemlélni a társadalmunkat! Egy kiragadott példa: 

A tüntetés mint fogalom a demokráciák része, pedig egy  földönkívüli társadalomtudós valószínüleg nagyon abaszurdnak tartaná.

Mégis miért alakul ki a tüntetések intézményrendszere, ha egy demokráciának nevett társadalom - elvileg - esélyt ad arra, hogy beleszoljak a törvényhozásba? Hiszen engem ott képviselnek. Az embernek ezredmagával kell kiabálnia ahhoz, hogy meghallják? Ha valóban jól működne a képviselet, senki sem tüntetne, mert valódi párbeszéd zajlana. 



Winston Churchill szerint a képviseleti demokrácia nem tökéletes, de nem tudunk jobbat. Ezt a kriptográfia fejlődése  az okostelefonok és mobilinternet elterjedése előtt mondta és biztos vagyok benne, hogy ma már nem értene egyet  kijelentésével.




Talán a likvid demokrácia áll a legközelebb  (elméltben!) ahhoz, hogy a társadalom tagjainak optimálisan érvényesüljön a döntéshez való joga, az akaratuk pedig a lehető legkevésbé torzuljon el. 
Azonban legyen bármilyen zseniális elgondolás - súlytalanul és hazátlanul lebeg az online kulturális térben. ( = a kutya se használja. )

(jó példa erre  a Democracy OS nevű platform.  Akadnak azonban előremutató példák is, például a Kalózpárt, mely a belső döntéseit így hozza meg, vagy néhány progreszívebb mozgalm pl. A Partido De La Red )

• Az írásom a kihasználatlanság feltételezett okairól és egy megoldási javaslatróól fog szólni. 
• Ha nem ismered még a koncepciót, gyorstalpalónak itt ez a videó:
  
  

"Ha ez olyan "zseniális" rendszer akkor miért nem terjedt még el a használata?"

A hamarosan kifejtendő koncepció megszületéséhez az un. “Üres agorák paradoxona” (empty-agora paradox.) adta a kezdőlökést. 

(=az emberek hiába elégedetlenek a politikával, nem váltanak fejlettebb döntéshozó technológiákra, noha azok elérhetőek, csak éppen üresen tátonganak, lásd: Democracy OS)

Egy ideje már foglakoztat ez a kérdés, főleg a pszichotechnológia és az online interakciók (viták, videohívások, etc) része ( az un. "trollszelidítő projekt" ha valakinek már meséltem volna róla). Az évek során arra jutottam, hogy az elterjedtség hiányának számos oka lehet. Ezek közül néhány:

1. Technofóbia & megalapozott kíberbiztonsági aggályok ("úgyis mindent feltörnek")
   
   
2. Bizalmatlanság a kollektív döntések hatékonyságában ("úgyis mindenki hülyeségre szavaz")
   
   
3. Az incentív hiánya ("úgysem ér semmit a véleményem / szavazatom")
   
   Minden aggállyal kapcsolatban számos érvet megvizsgáltam, de a  legjelentősebbnek a harmadikat, az incentív ( = ösztönzőerő) hiányát tartom. 
   
   Röviden:

• Ahol tétje van a döntésnek, félnek a likvid demokráciától, mert megborítja a status quo-t. A képviseleti demokrácia haszonélvezői érthető módon nem motiváltak. 
  [bővebben: Pia Manchini története a Buenos Airesből]
  
  Arról nem is beszélve, hogy ez még egy kiforratlan rendszer, tesztelni kellene ahhoz, hogy kiderüljenek a gyenge pontjai. 
  
  
• Ahol nincs tétje a döntésnek, (esetleg nincs is miről dönteni) érdektelenné válik a vita, mint egy indulatos facebookposzt komment szekciójában. A hangos kisebbség tölti be az online teret, "intelligens ember nem áll le vitatkozni arctalan idegenekkel" tartja az online népi bölcsesség.
  
  

Democracy sandbox

• kis tétje van a döntéseknek,
• de mégis, relatíve sok emberhez eljuthat a módszer
  
  

Az ilyen közösségeket és szervezeteket nevezzük agora homokozóknak ("democracy sandbox") . Nincs fatális következménye egy rossz döntésnek, vagy nem elég kiforrott döntési rendszernek, de mégis van tétje annak, hogy mi lesz az emberek akarata.

Potenciálisan  agora homokozók lehetnek:

• a diák- és hallgatói önkormányzatok,
• a lakó és falugyűlések,
• alapítványok
• haladóbb szellemű szövetkezetek
• szakszervezetek

Ettől függetlenül, azért igenis vannak fontos döntések a HÖK háza táján!
De ha csak arról lenne szavazás, hogy kit hívjanak meg fellépőnek az egyetemi bulikba, vagy hova helyezzék a dohányzót, már az is létrehozna egy sikeres diskurzust. Úgy gondolom, azok is részt vennének a döntésben, akik nem akarnak sok energiát a HÖK-be feccolni, de azért van véleményük, vagy elképzelésük egy adott témában.

(c): http://leandrochaman.com/Democracy-OS

Egy elképzelt egyetemi e-HÖK rendszerben, a DJ csoporttársamra bíznám a szavazati jogomat a fellépők választásával kapcsolatban (un: tematikus átruházhatóság). És mivel nem dohányzok, a  kijelölt cigizőhely kapcsán legjobb dohányzó haverom döntene helyettem ilyen ügyben. Aztán szembesülnék vele, hogy rettentően zavar a cigifüst amikor kilépek óráról, mert a dohányzó közvetlenül a bejárat mellé került! Ezért visszavenném a szavazatot és másképpen döntenék.


            (c) How did Google's Liquid Democracy Project Work? (Steve Hardt)

Egyéb megoldások

Lehetségesnek tartok olyan online agorákat létrehozni, ahol magunk a döntéshozók termelik az incentívet, melynek sorsáról majd döntenek. Mindezt a döntéshozás és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek során...
Ez picit úgy hangozhat, mint egy perpétum mobile, pedig a koncepció egészen racionális közegben született (A MENSA blockchain közösségének a közreműködésével) ...de erről majd majd egy következő poszt fog szólni.