Noninvazív transzhumanizmus játékosítva
Új készségek elsajátítása beültetett chippek nélkül, és egy játékdesign folymat bemutatása
Amikor transzhumanisták szóbakerülnek általában valami biohacker jut az eszünkbe. Egy önjelölt cyborg, aki nem bánja a testi integritását sem feláldozni azért, hogy "kiterjessze a képességeit".
"Érintheted"
Ez amúgy már régen nem sci-fi. Beültethető NFC-s chippekkel, meg biomágnesekkel egész menő dolgokat lehet véghezvinni. Az egyi kedvencem a srác, aki a bitcoin pénztárcáját ültette be a kezébe, így elég volt csak legyintenie egyet a pénztárnál. Hasonló technológiával meg lehet oldani hogy érintésre induljon a kocsid, nyíljon ki egy garázskapu, vagy oldódjon fel a telefonod. (van egy ilyenem eladó ha érdekel :D )
Pedig ha tágabban értelmezzük a transzhumanizmus fogalmát (én igyekszek így tenni) akkor bármilyen technológia-mediált kiterjesztés belefér a fogalomba. Nem muszáj beültetni. A lényeg, hogy több legyél általa, mint egy Homo Sapiens 1.0.
A Northn Sense szuper példa erre az elvre. Olyan mint egy matrica. Hordod és a GPS jelek a alapján É-D-tengelyen rezeg bizonyos időközönként. Így mélyen kódolva megtanulod az égtájakat és nagy valószínűséggel ismeretlen környezetben is képes leszel a meghatározásukra, a nap állásából és a napszakból.
Szó sincs róla hogy vmi magnetoszenzitív 6.-érzéket fejlesztenél mint a vándormadarak. Egyszerűen csak implicit módon tanulsz. Ennek ellenére az eredmény szinte ugyanaz: gondolkodás nélkül rávágod hogy merre van észak, akkor se tévedsz el Pesten ha először vagy az adott kerültben. Tehát nem sokat füllentünk azzal, ha ezekre a készségekre új érzékként hivatkozunk.
Ha még tovább megyünk az érzékszervek tanulásában, akkor egészen meghökkentőnek tűnik David Eagleman TED-talkja. Ő abból indul ki, hogy az agyunk nem "tudja" hogy milyen adatot dolgoz fel. Nem "érdekli" hogy honnan jönnek az inputok, ezért egy vak ember megtanulhat látni a fülével, egy siket hallani a testével. Na most ez tudom hogy elég hihetetlenül hangzik. De példaként olyan vakokat is felhoz, akik megtanultak egy speciális hangot kiadni, aminek visszaverődését értelmezve szonár-szerűen látnak mint a delfinek. (Viktor is ilyesmi témában írja a tézisét, ha valakit érdekel, faggassa őt.)
Mégis hogyan lehetne szert tenni (=megtanulni) ilyen új "érzékeket"?
A rövid válaszom: játékosítsuk a megtanulásukat.
Mutatok egy saját fejlesztésáű példát is, ahol szívfrekvenciát becsülhetsz. A cél az hogy a végén érintésre, gondolkodás nélkül tujd pontosan BPM értéket mondani.
A játékdesign megalkoásakor a hipotézisem az volt, hogy az életünket rengeteg területen lehetne ilyen apró készségekkel hatékonyabbá tenni. Az emberek ritkán veszik a fáradtságot, hogy bemagoljanak / begyakoroljanak valami unalmas de hasznos apróságot, ezt pedig egy megfelelő játékdesign képes lehet áthidalni.
Ezt onnan veszem, hogy sok MMORPG játékos részletesen fel tudta idézni Azeroth mesebeli térképét, de Magyaroszág megyéit már nem tudja felsorolni.
Videojtékos rendezvényeken 8-12 éves kisrácok mondják fejből a Minecraft szekvenciáit, amelyek (kognitív terhelés és komplexitás szempontjából!) nagyobb kihívást jelentenek, mint egy programnyelv alapjait vagy az iskolai tananyagot elsajátítani.
Ha csak egyszerűen a ráfordított időt nézzük, akkor is elképesztő, hogy egy átlagos játékos mennyi időt szentel egy videojátéknak. Saját kutatásomban azt találtam, hogy száz és ezer óra között is lehet egy átlagos teenager összjátékideje. Aztán gyorsan megnéztem a saját STEAM profilomat és meglepődve tapasztaltam hogy az én, életem során játékkal töltött óráim is elérik azt az időmennyiséget, amelyet ha mondjuk nyelvtanulásra fordítottam volna, már lehetne egy harmadik nyelvvizsgám (500 és 2000 óra közt van egy új nyelv átlagos elsajátítási ideje).
Mégis miért vonódik be az ember annyira egy videójátékba és repülnek az órák az ilyen tevékenységgel?
Az egyik legkézenfekvőbb magyrázat, hogy a jó (video)játékok igazi "flow* automaták". Arról megoszlik a gamedesignerek véleménye hogy ezt mégis hogyan érdemes elérni, de azt szeritnem senki sem vitatja, hogy nincs játék flow nélkül.
*flow: egy fiziológiás módszerekkel is mérhető, a boldogsággal szorosan összefüggő enyhén módosult tuddatáplapot, melyet Csíkszentmihályi Mihály kutatott ki, helyezve ezzel új alapokra a pozitív pszichológiát és a boldogságkutatást. "Flowban lenni" egy nagy fokú figyelmszűküléssel lehet, amikor a feldat nem túl könnyű, de nem is túl nehéz. (Wiki szócikk)
Sok videojáték látszólag felülírja ezt, mert azzal tűnik ki hogy nagyon nehéz (pl: Dark Souls, PUBG). ennek ellenére ott is megélünk flow-t csak az aodavezető út nem konvencionális.
Milyen irányba lehetne még ilyen érzéktanuló játékokat fejleszteni?
- Zenészeknek a hang bizonyos adatai (bpm, hz, C D E F G ...)
- Human Stethoscope - tanulj meg pontos szívfrekvenciát "érezni". Ezen már dolgozunk.
- Human Scale - Szemmérték fejlesztő app szakácsoknak, vegyészeknek, becsüsöknek és drogdealereknek.
- Human Compass - beépített iránytű, 500 USD-s rezgő matrica nélkül
- Human Calculator - ilyen már volt, én használtam de nem hiszem h jobb fejszámoló lettem-e tőle.
- Human Currency Exchanger- marha hasznos lehet pénzügyben dolgozóknak, túristáknak, de leginkább kriptopénzek esetén, ahol brutális helyiértékváltosok miatt nagyon nehéz megszokni a váltogatást.