Minél populárisabb a téma, annál több kérdés merül fel vele kapcsolatban. Én azonban úgy gondolom, hogy ez egy jó dolog. Ami körül ekkora „hájp” van, az minimum legyen gyanús egy kritikusan gondolkodó ember számára. Azért mert Angelina Jolie-ról, Arnold Schwartzenegerről és sok más celebről derül ki, hogy rendszeresen meditálnak, és a Time magazin másodjára hozza címlapon a témát, még nem kellene bedőlni egy divathóbortnak.

A leggyakoribb kérdéscsoport mindig ugyanoda lyukad ki:

A mindfulness végül is valamiféle modern vallás?

"…Elvégre ez valamiféle meditáció, aminek ráadásul buddhista gyökerei vannak!"

Már a meditáció kifejezésről önmagában is valami ezoterikus, new age-es hippikommuna jut az eszembe, füstölőkkel, vegán életmóddal, batikolt falvédőkkel.

Nem véletlenül, hiszen a new age kezdte meg importálni nagyobb tömegben a nyugati világnak a meditációt, és a keleti filozófiát… még mielőtt azonban belemennénk a vallásosság kérdésébe, nem ártana definiálni a mindfulness fogalmát. Sok féleképpen lehetséges. A kedvenc meghatározásom egyszerű: 

A mindfulness együttérző és szándékos figyelem, gyakorlása vagy állapota.
 („compassionate and intencional awareness”)

Gyakorlása során megfigyeljük a testünket, a gondolatainkat vagy a környezetünket, mindezt úgy, hogy közben nem ítélkezünk. Nagy valószínűséggel már megtapasztaltad ezt az érzést, akár megcímkézted „tudatos pillantként”, akár nem: Keress egy emléket, amikor nagyon elmerültél egy könyvben, sporttevékenységben, alkotásban, szexuális aktusban. Ez az a bizonyos flow állapot, aminek elérésének egyik feltétele a teljes figyelemi kapacitás irányítása a tevékenységre, (többek között ebben is rokon a mindfulnesszel, de nem azonos azzal). 

A tudatos éberség nemcsak egy tudatállapot jelöl: ha kiműveljük, egy stabil személyiségvonásunkká válhat. Ennek feltételezett oka a neuroplaszticitásunk. A rendszeresen meditálók neurológiai változásait pedig egyre többet kutatják.

A tudatos jelenlét egy módja annak, hogyan találkozzanak a tapasztalataink az elménk jelenlétével, abból a célból, hogy választ adjunk az életünket érintő kihívásokra, ahelyett hogy érzelmi szinten reagálnánk. Megtanít arra, hogy az elmeműködésünk szokásait kiismerjük, (vagyis metakognitív sémákat fejlesszünk ki), és lehetővé teszi számunkra, hogy észrevegyük magunkon a rágódás negatív gondolati mintáit, melyet a kognitív viselkedésterápiás irányzat csak „NAG”-oknak, (Negatív Autómatikus Gondolatoknak) hív. Felismerhetjük, hogy a szenvedésünk nagy része azokból a történetekből fakad, amit önmagunknak mesélünk arról, amit szubjektíve átélünk, az életünkben történő tényleges események helyett. Ez az együttérző és szándékos emberi tudatosság nem igényel dogmatikus vagy bármilyen vallásos hitet.

Rendben, nem vallásos.
Viszont vallásos gyökerű. Nem?

A mindfulness eredete az un. kontemplatív hagyományokban gyökeredzik.
Ide tartoznak a buddhizmus egyes ágai, a hinduizmus, a taoizmus, és sztoikus filozófiai iskola is. Egyes kontemplatív hagyományok vallásosak, mások nem. Szinte minden spirituális hagyomány tartalmaz a mindfulnesshez hasonló, kontemplatív gyakorlatokat.

Meglepő módon még az izraelita vallásokban is megtaláljuk őket. A katolikus „szemlélődő ima”, vagy a szúfi miszticizmus is ismeri ezen technikákat, nem csak a keleti hagyományok. Ázsiában sokkal tisztábban fennmaradtak a módszerek leírásai, a modern mindfulness talán ezért alkalmazza forrásként. Sok szekuláris filozófia is magáévá tette ezen hagyományokat. Seneca, a római sztoikus filozófus Epiktétosz, és Marcus Aurelius is olyan megközelítést alkalmazott az életmódjára, amit ma akár mindfulnessnek is hívhatnánk.

A szemlélődés mellett a másik fontos összetevő az együttérzés. 
Márpedig egyetlen hagyománynak sincs monopóliuma az Aranyszabályra, mely az együttérzés valamelyest egzaktabb kifejtése. Annak ellenére, hogy azt gyakran nem tartják be, minden vallás valahol felveti. Egyesek szerint evolúciós gyökere van.

A tény, hogy olyan sok hagyományunk – vallásos vagy szekuláris, spirituális és filozófiai – mind ezekhez az alapvető dolgokhoz tér vissza, (mint az együttérzés és a tudatosság), azt sugallja, hogy a mindfullness egyszerűen az emberi tapasztalat része. Ahogy Rechtschaffen írja:

,,Bárhol ahol emberek éltek szükségünk volt a figyelem finomítására, legyen szó vadászatról, eszköz vagy ruhakészítésről, vagy akár intellektuális törekvésekről. Mindig is szükségünk volt az együttérzésre hogy harmóniában éljünk és élvezzük az életünket”.

A kórházakban, iskolákban és katonai központokban tanított mindfulness elsősorban a Mindfulness-Based Stress Reduction (MBSR), vagyis a mindfulness alapú stressz-csökkentés módszerén alapul, amelyet Jon Kabat-Zinn (a Massachusetts Egyetem Klinikai Központjának orvosa) fejlesztett ki az 1970-es évek végén. Az MBSR-t olyan páciensek számára alkotta meg, akik krónikus fájdalmaktól szenvedtek és állapotuk nem reagált a hagyományos kezelésekre. Az MBSR-t a meditációról és a jógáról szerzett ismereteire alapozta úgy, hogy azokból eltávolította a metafizikai és spirituális elemeket. Azt találta, hogy ha csak egyszerűen meditációra és mindfulnessre tanítja az embereket, akkor az segített csökkenteni a fizikai fájdalmaikat.

A mai MBSR kurzusokon (az USA-ban több ezer van) a meditációs gyakorlat alapjait tanítják, mint például a testérzetekre vagy a lélegzetre irányuló figyelést jóga és mozgásgyakorlatok kíséretében. Teljesen szekulárisak - tulajdonképpen az emberi léthez szükséges alapvető képességeket tanítanak és fejlesztenek.

A mindfulness sok mentálhigéniás terépia része, beleértve a mindfulness alapú kognitív terápiát és a dialektikus viselkedésterápiát (DBT). Sikeres cégek, mint a Google és a General Mills mindfulness oktatást tartanak munkavállalóiknak és a meditációt a mindennapi munkamenet részévé teszik. A világ minden táján keresztények, buddhisták, zsidók és ateisták gyakorolnak mindfulnesst egész egyszerűen azért, hogy boldogabb, és tudatosabb életet élhessenek.

A Mindful Nation lapban Ohio kongresszusi képviselője Tim Ryan azt írja, “A mindfulness maga nem vallás. Gyakorlásához nincs szükség a vallásos hit feladására, más hit felvételére vagy magára a hitre.”

Rendben, nem köthető szorosan egyik valláshoz sem, de attól még lehet-e a mindfulness spirituális gyakorlat?

Jogos kérdés! Ha nem is köthető semmilyen valláshoz, attól még lehet valamiféle „SBNR” színezete a dolognak. Márpedig „spiritualitás, de nem vallásos” címszóval sokan bújnak ki az irracionalitás bélyege alól, noha világnézetük számos eleme irracionális. Sam Harris ugyan szentelt egy könyvet a természetfeletti hiedelmektől mentes, „atesita spiritualitásnak”, ennek ellenére egy racionálisan gondolkodó ember számára ez fontos, és tisztázandó kérdés. A válasz rá:
A mindfulness spirituális gyakorlat is lehet, ha gyakorlója ezt választja.
És ha már itt tartunk, a kertészkedésből, a sétából, az énekből és a táncból, a versolvasásból vagy a mosogatásból is lehet spirituális gyakorlatot csinálni.

Tehát mindfulness lehet spirituális gyakorlat, de muszáj, hogy az legyen?!

Nem. 

Hoznék egy analógiát:

A jóga egy hinduizmusban gyökeredző spirituális ösvény, sok ezer éves múlttal. Amit mi nyugaton jógának hívunk az csupán egy aprócska szelete annak, amit egy valódi jógi ért alatta. Tehát ha valaki jógázni szeretne, az elmehet egy tradicionális guruhoz, aki a szív-csakráiról, és a létezésének metafizikai alapjairól fog majd beszélni neki, együtt kántálhatja az „OMMM-ot” a többi tanítvánnyal, áttérhet speciális étrendre, és egyéb woo-kat implementálhat az életmódjába
VAGY
... elmehet a helyi konditerembe egy pilates órára, Nike felsőben, hip-hop zenére végezheti a nyújtógyakorlatokat, felváltva egy kis kardióval és súlyzózással.

Hasonló párhuzam lehet még a tradicionális karate és a kick-box között, vagy Jiu-Jitsu és a modern BJJ között. Előbbiek inkább harcművészetek, utóbbiak inkább küzdősportok.

Van, hogy az edzés egyszerűen csak edzés. Ez pedig igaz a figyelem és együttérzés tréningezésére is.

A cikk a Sarah Rudell Beach: Is mindulness is a religion? c. cikke alapján készült, annak tartalmát sok helyütt kiegészítve és helyenként megváltoztatva. Hálás köszönet a segítségért Juditnak és Áginak. Eredetileg a szekuláris blogon jelent meg.