Mit kell ezen magyarázni? Bekattant és kész!

Azt hiszem, mindenek előtt magyarázattal tartozom, hogy miért írok hosszú oldalakat egy fiktív szereplő fiktív lelkének pszichológiai elemzéséről. Nincs jobb dolgom?

• A sorozatra az volt jellemző, hogy a szereplők jellemfejlődése/torzulása bármilyen hihetetlen irányba tartott (lásd: Arya, Bűzös, Véreb, etc), pszichológus szemmel is nagyon következetesen ki volt dolgozva. Ez a hirtelen váltás  azonban a legváratlanabb volt mind közül, ezért fontosnak tartom megérteni.
  
  
• Többen megjósolták hogy a Sárkányok anyja megőrül, így érdekelt hogy mégis milyen tudatos / vagy ösztönös módszerrel vezették fel az írók a királynő bekattanását. Mit nem vettem észre?!
  
  
• Engem eléggé megviselt a dolog. Eddig 800 000 ember írta alá a petíciót, az újraforgatásról. Nyilván ők nem arra hivatkoznak, hogy nem tudják feldolgozni a sokkot, hanem hogy "szar forgatókönyvírók...stb" ..és ebben lehet van igazság, de én arra gyanakszom, hogy nem ez a fő motiváció.  Persze lehet hogy téged teljesen hidegen hagy az egész, hiszen ez csak egy sorozat. 
  
  

Lássuk tehát az 7. lehetséges okot, amely betett a Sárkányok Anyjának:

1.  Magyarázat:  Daeneryst elszigetelte a hatalom az emberi kapcsolatoktól

A királyok élete nagyon magányos tud lenni. A nagyhatalmú embereknek gyakran nincsnek valódi kapcsolatai, hiába veszik őket körül annyian. Végül mindenkiről kiderül, hogy valamilyen érdek / félelem volt a barátságuk mögött. Ezért az igazán közeli, őszeinte kapcsolatokat  egy uralkodó nagyon megbecsüli.

Ilyen emberek társaságában egyre kevésbé volt része Daenerysnek, hiszen Westeroson már bizalmatlanul méregette a nép, ami Északon csak fokozódott.. Marokonyi bizalmasa pedig elfordult tőle, elárulta, “elárulta”, vagy meghalt.  

Na és mi történik ilyenkor?

Egyrészről:


Másrészről:

2. Magyarázat: Daenerys a Hatalomfüggőségbe kattant bele

Minden függőség legveszélyesebbike a hatalomfüggőség, mely a paranoiával kéz a kézben jár. Egy szerfüggő “csak” a családjával és környezetével viselkedik aljas módon, pláne ha azok próbálnak közé és a függősége tárgya közé állni. Ám a hatlomfüggő önkényúr káros szenvedélye a társadalom egészére hatással van.
(Aki nem hiszi, olvasgasson XX. századi diktátorokról, Sztálint ajánlom leginkább.)

Daenerys  egész életútjának meghatározó eleme volt a hatalommal való viszony.

• A hatalom tette értékessé az életét
• A hatalom metntette meg az életét
• A hatalmon keresztül tett szert emberi kapcsoltokra.

Később a szerzett hatalmat arra használta hogy ezt a zsigeri élményt nap mint nap átélő rabszolgasorsot megváltoztassa.

• Így a hatalom adott célt az életének.

Hatalománia és paranoia, kéz a kézben

 
 A Királynő Tyrionnal, és Jonnal is bizalmatlanabb a kelleténél, akik csak részben szolgáltak rá erre.
De a paranoid viselkedés több ennél:  egyik lehetséges megnyilvánulása lehet, amikor az egyén úgy üldözi, bünteti a környezetét, hogy mindeközben saját magát érzi veszélyben. Az úgynevezett “nárcisztikus düh” legmélyén is mindig valamilyen félelem, vagy szégyenérzés található.

3. Magyarázat: Daenerys a patriarchális társadalom és a férfiakkal való ambivalens viszony áldozata

A bátyja Viserys arra is feljogosítva érezte magát, hogy tárgyként kezelje, és eladja mint egy ajándékot.  Pusztán azért mert férfi, megteheti ezt, és jogosult a Vastrónra ülni, míg ő csak egy stratégiai erőforrás volt, ajándék Kaal Drogonak. Az egész társadalom elárulta szegény lányt, hiszen a feudális normarendszerben ez egy többé-kevésbé elfogadott dolog. Az egyik elnyomó férfitól egy másik elnyomó férfi menti meg:

Az első szerelme konkrétan megerőszakolta a nászéjszakán, de végül valódi érzelmek támadtak fel köztük. Ez bármilyen őszintének tűnt a végén, egy fajta Stockholm-szindrómaként is felfogható. Ne felejtsük el, a Khaal akkor kezdett igazán kötődni Daneyrisszel, amikor megtudta hogy terhes (és remélhetőleg  megszüli neki a csődört aki meghágja a világot)

A férfiak folyamatosan alábecsülték, és megpróbálták kihasználni. Erre rátett egy lapáttal a prófécia is:
"(...)… three treasons will you know… once for blood and once for gold and once for love…”

Hogyan lehet az embernek nyugodtan pasizni, ha megjósolják neki hogy el fogják árulni minimum háromszor!? 

4. Magyarázat:  Daenerys tömegmészárlása egy tudattalan önszabotázs

Az önszabotáló, vagy kudarckerülő magatartás egy trükkös dolog.

Hétköznapi példa: Ha valaki fél attól, hogy - teszem azt - a sok tanulás ellenére sem megy át a vizsgán, lehet hogy jól bebulikázik vizsga előtt, hogy  aztán másnap ne legyen értelme próbálkozni se.

Mégis miért? Mondom, hogy trükkös: Ha szabotálod magad, akkor azért kerülöd el a kudarcot, mivel nem próbálhattad meg igazán! Hiszen másnapos voltál. Értelme sem volt bemenni, így sosem derül ki az, hogy mi lett volna ha józanul mész be.

A félelem onnan ered, hogy rettegsz, akkor sem sikerült volna a vizsgád, ha mindent beleadsz.

Daenerys a néppel való kapcsolatának, és az eredményes uralkodásának a kudarcát tudattalanul kerüli el azzal, hogy meg sem próbál szeretett uralkodó lenni.

5. Magyarázat:  Daenerys személyisége megtört (“disszociálódott”)

 
Az előző négy  pont mind ezt a mozzanatot vezeti fel.

Mielőtt kifejtem nagyon röviden, mi is az a disszociáció, bevezetésnek szeretném elmesélni amit a kriminálpszichológia tanárunk tanított gyilkosok fajtáiról. Az egyik csoportosítás szerint két nagy elméleti kategória létezik az agresszó kontrolláltsága mentén:

1. Alulkontrollált gyilkosok: Ők a gyakoribbak a börtönben. Ők azok, akiknek könnyen eldurran az agya. Tipikus példa, amikor kocsmai verekedésből késseléssé fajul a balhé, vagy megkívánnak valamit/valakit, nem tudnak magukon uralkodni és megtörténik a tragédia.
   
   
2. Felülkontrollált gyilkosok: Ők a ritkábbak. Azok, akikről senki nem gondolná hogy így végzik... A börtönbeli viselkedésük is zavarba ejtően visszahúzódó. Jó kapcsolatban vannak az őrökkel, nem balhéznak.
   
   De akkor hogyan lesznek gyilkosok?
   
   Gyűlik-gyűlik-gyűlik bennük az indulat, akár éveken át, aztán végül eldurran az agyuk és az indokoltnál jóval több ütéssel/szúrással brutalizálják szét a vérszívó feleségüket/iszákos férjüket. Amikor elszáll a gőz, szinte nem is ismernek magukra: van hogy nem emlékeznek a történtekre, de a jelekből egyértelmű lesz számukra hogy mi történt. Az is megesik, hogy besétálnak a rendőrségre és bevallanak mindent.

Azt hiszem, Daenerys egyértelműen “felülkontrollált” személyiség. Mint olyan, hajlamosabb disszociatív állapotba kerülni. 

A Sárkányok Anyja mögött eleve egy halmozottan traumatikus életút van (“komplex PTSD”), na de pont azért szerettük, mert bárhogy meggyötörte a sorsa,  mindig győztesen jött ki a helyzetekből. Sosem marad áldozat, mindig fordítani tudott.

Tűrte a bátyját, tűrte a dothrakikat, legyűrte a  torkán a dobogó lószívet, tűrte a Mesterek gyalázkodást..aztán végül fordított. Mindig képes volt elfojtani a sérelmeit és fegyelmezetten kitartani a legvégsőkig. Ez egy inkább hasznos pszichológiai tulajdonság, de bizonyos helyzetekben ára van. A merev személyiség bármilyen erős, nagy nyomás alatt végképp megtörik.

Ilyenkor előfordul az un.  disszociáció nevű állapot. Ez egy kicsit talán a hipnózishoz hasonlít, mely során az ember elveszti a kapcsolatát önmaga egy részével vagy egészével.. Előfordul hogy  kívülről szemléli magát az ember, a dolog "nem vele történik"...az sem ritka, hogy nem emlékszik a történtekre. Az érzelmi lenyomat azonban megmarad.

Nem csak traumatikus események válthatják ki.  A disszociációra a legenyhébb példa mondjuk egy órai elbambulás, a legdurvább meg a többszemélyiségűség (disszociatív személyiségzavar). Utóbbi esetében egy teljes személyiségrész "válik le" és kel saját életre egy testben. Ez volt a ritka betegség volt a  Split című filmben és ezt szokták keverni a skizofréniával. Önmagában ez az állapot nem feltétlenül vezet agresszióhoz, de ha igen, akkor olyan embereknél, akik kevésbé agresszívak.

Még egy adalék ehhez az elmélethez: Mielőtt tombolni kezdett a királynő, több olyan inger is éri, ami “triggerelheti” az amúgy is a darabokra esés szélén álló személyiségét. A harangok, amik pont a megadást és a győzelmet jelentették volna, egyre erősödő, monton hangjukkal még inkább beforgatták a Királynőt.  A tomboló, öncélú, tömeggyilkos katarzishoz pedig a Vörös Erőd (Red Keep) volt az utolsó csepp a pohárban, hiszen ez az ősei hagyatékára emlékeztette, ugyanis a Targaryenek építették évszázadok alatt, melyet most idegenek birtokolnak.

6. Magyarázat: Daenerys a családi örökségébe őrült bele

Lehet hogy hallottatok már Eric Berne nevű kanadai pszichiáter elméletéről. Ő azt vallja, minden ember örököl egy “Sorskönyvet” a szüleitől. A családban látott érzelmi és viselkedéses minták, kimondott és kimondatlan felszólítások, “próféciák” (pl.: “nem viszed semmire” “olyan erős leszel mint a nagyapád!” stb)  olyan észrevétlenül ivódnak bele az ember személyiségébe, hogy bárhogyan kapálódzik ellene, így vagy úgy viszontlátja azt.

Ez nem tudatos döntés kérdése. Sokszor látjuk, hogy egy erőszakos apuka lánya hogy-hogy nem csak betalál egy szintén erőszakos férfit, noha fennhangon hirdeti, hogy nála az ilyen viselkedés azonnali piros lámpa.

A másik lehetőség, az úgynevezett “Ellensorskönyv” meg úgy néz ki, hogy mindenképp az ellenkezőjét igyekszik az ember megvalósítani annak amit a szülei csináltak. Ugyna azon a síkon mozog, csak ellentétes irányba.
Olyan is előfordul, hogy végül  hasonló módszerekkel valósítja meg az Antisorskönyvét, mint ami a Sorskönyvében volt.

Pl:  Egy alkoholista apa gyermeke, aki sosem nyúl italhoz, szenvedélybetegeket segítő alapítványt támogat, viszont ő maga munkaalkoholista lesz, minden nap  félholtra dolgozza magát és ugyanúgy elhanyagolja a családját, csak ő egy nemes cél érdekében teszi.

(Eric Berne elmélete közül ez csak egy egészen pici elem, szóval ha érdekel, ajánlom hogy elolvasd valamelyik könyvét.)

Na de térjünk vissza Dany-hez.

Azzal kapcsolatban, hogy Ő most akkor igazi Targaryen-e, elég sok kettősséget tapasztalhatott. A Khal Drogoval  való esküvőig kizárólag egy, a családi örökséget a bátyja számára beteljesítő eszközként tekinthetett magára. Ez nem az a gyerekkor, amitől az ember olyan nagyon szívesen azonosulni szokott a felmenőivel, ugye?

Másrészről, a tűz őt nem égette meg, a bátyját igen. A sárkányok rá hallgattak, és ő jutott a legmesszebb az uralkodásban. Vagyis itt megerősítést nyert számára, hogy mégiscsak őbenne vannak jelen a Targaryen sárkány ősök vére.

A belső konfliktust azzal oldotta fel, hogy uralkodó lesz, a Sárkányok anyja lesz, de mégis mindent másképp fog csinálni, mint az ősei. Nem fog megbízni a férfiakban, és fittyet hány a patriarchális társadalom elvárásaira.

De mint az 1.-es pontban említettem, Dany teljesen elszigetelődött. A barátait és bizalmasait, megölték, vagy ő marta el magától őket egyre növekvő  a paranoiájával. Nem maradt neki más identifikációs lehetőség, csak az ellentmondásos családi öröksége, melytől egyszerre akart megszabadulni és méltóvá válni hozzá.

Azt gondolom, hogy ennek a lelki konfliktusnak egy gyönyörű, de tragikus szimbólumaként is értelmezhető az Aegon Targaryen  által alapított, sok száz évig a Targaryen ház birtokában lévő, éppen hogy csak visszafoglalt Vörös Erőd értelmetlen porig rombolása.

“Vagyok olyan Targaryen mint az Őrült Király”

Az Önszabotázsnál már emlegettük a nép szeretetét, és az arra való képtelenségből fakadó félelmet, mely Deresben férkőzött be a Daenerys szívébe. Még meg sem jelent az utolsó rész, de a rajongók máris Őrült Királynőként (“Mad Queen”) emlegetik Daeneryst a youtube-on, mintha csak Westeros suttogó históriásai lennének.

Daenerys beteges hatalomfüggősége nem a legjobbat hozta ki belőle, amikor megtudta, hogy Havas John trónigénye erősebb.  Királyvár lángba borítása úgy is értelmezhető, hogy a királynő tudattalanul szeretné az emberek tudtára adni, ő legalább olyan Targaryien, mint az Őrült király (Aerys II Targaryen) volt, aki szintén porig égette a saját városát. 

7. Magyarázat: A Daenerys a forgatókönyvíró áldozata lett

Az utolsó magyarázat nem a regény belső logikáját, vagy a szereplők lelkét vizsgálja, hanem a  forgatókönyíróét.

Na de mit értek az alatt hogy Daenerys az áldozat? Hiszen Királyvár és lakóinak jó része égett hamuvá, így őket lehetne inkább áldozatnak nevezni, mint a Sárkányok Anyját, nem?

Nem. Az általunk ismert Daenerys ezennel meghalt. A könyörületes, fegyelmezett, tisztalelkű Daenerys, a bilincsek letörője, az elesettek védelmezője tökéletesen az ellenkezőjét csinálta mint amire számítottunk volna tőle az előző évadokból. Ártatlan embereket mészárolt le, látszólag puszta szeszélyből.

Vizsgáljuk ezt meg az író/k szemszögéből!

Minden sárkány, mágia, meg Éjkirály ellenére, a Trónok Harca (a saját univerzumának szabályai szerint) halálosan realisztikus. Ezért is imádjuk.  JRRM szerint a háborút egy írónak kizárólag őszintén kell kezelnie. A háborúkban pedig bárki meghalhat.

A GOT másik vonzereje abban rejlik,  hogy fel meri áldozni a főszereplőit. Megszereted őket, aztán jön ez a szadista dagi nadrágtartós bőrsapkás  géniusz, és egy tollvonással lemészároltatja a kedvenceidet. Újra és újra megteszi, te pedig nem számítasz rá. Annyira gazdag és komplex világot épített fel, hogy egész egyszerűen "van miből" feláldozni! Annyi szál  fut egyszerre és olyan kidolgozottak és hitelesek a szereplők amit más írók már nem győznének. És igen, ha van 20-30 kiemelkedő, és eredeti karaktered, miért ne fokozhatnád a feszültséget azzal, hogy a kétharmadát kicsinálod?

Igen ám, de Daenerys egy kicsit  kiemelkedett a többiek közül. Őt nem lehet csak úgy kinyírni. Ő érte talán jobban aggódtunk mint bárki másért. Nos, azzal, hogy az író elpusztított mindent amit szerettünk benne, a lelkét ölte meg. Keményebb csapást mért ránk, mintha az életét vette volna el.

Zárszó: Akkor most Daenerys gonosz?

Kezdjük azzal, hogy  mi is az a gonoszság.

A tudományos pszichológia nem mer belepiszkálni ebbe a kérdésbe, mert erős értékítéletet hordoz. A tudósok pedig nem ítélkeznek. A jogászok sem mernek moralizálni. A teológusok pedig Galileo Galilei óta ki nem mondott egyezséget kötöttek azokkal a szerzetesekkel, akik inkább a természetet szertették  volna tanulmányozni, hogy ők nem pofáznak bele a természettudányokba, cserébe a tudományos munkát folytatók ne ártsák bele magukat morális kérdésekbe.

Én mégis a pszichológiához nyúlnék, hiszen számomra  a legmeggyőzőbb és legpontosabb definíciót a gonoszságról az un. “malignáns nárcizmus” meghatározása adja.

Scott Peck teológus-pszichiáter illetve Erich Fromm is írt a témáról.

“A gonoszság meghatározása:  mások fölött gyakorolt hatalom nyílt vagy leplezett alkalmazása a lelki fejlődés megakadályozására, annak érdekében, hogy megőrizhesse saját beteg énje integritását.”

“Ahhoz, hogy a gonosz visszaélhessen hatalmával, először is hatalommal kell rendelkeznie. Ahhoz, hogy egy felnőtt a gonosz áldozatává váljon, erőtlennek kell lennie. (...)”

A hatalomfüggőségről ejtettünk már pár szót. Dany látszólag a legnemesebb módon használja a kezében lévő hatalmat..Egészen a harangokig...

“...Egyes nézetek szerint, az ember csak akkor tekinthető betegnek, ha fájdalomtól vagy fogyatékosságtól szenved (...) Ezzel szemben az érzelmi betegségek hátterében gyakran éppen a szenvedés átélésére való képtelenség áll. A gonosz ember tagadja, hogy bűntudattól szenvedne - saját bűnösségének, alkalmatlanságának, tökéletlenségének érzésétől - éppen ezért másokra hárítja fájdalmát projekció és bűnbakképzés útján. (...)”

A szenvedés elfojtásáról is volt már szó, de Daenerys a korábbi évadokban többször vívódik a döntéseivel kapcsolatban. Továbbá a gonoszság egyik fő eleme a bűnbakképzés, tehát a paranoid projekció, amiről már szintén írtam feljebb:

“A bűnbakképzés legfőbb mozgatója: az önkritikától való félelem. Az önkritika felhívás a változásra. Ha kritikusan tekintek valamely vonásomra, akkor elkötelezem magam e vonás megváltoztatása mellett. A személyiség régi mintázatának meg kell halnia, hogy új születhessen a helyén.  A gonosz patológiásan ragaszkodik személyisége állandóságához, amelyet nárcizmusában tökéletesnek lát. A gonosz emberek "tökéletes" énképük fenntartásának szentelték magukat, állandóan azzal vannak elfoglalva, hogy a morális tisztaság látszatát keltsék. Nincs motivációjuk, hogy valóban jók legyenek, ugyanakkor nagyon szeretnének jónak látszani. Jóságuk a színlelés szintjén marad. Hazug a lényük.”

Daenerys nem csak színleli, hogy felszabadítja  a rabszolgatartó városállamok elnyomottjait. Sokszor hoz áldozatokat a célja elérésért. Közben a sárkányai bele-bele kóstolnak a  felszabadított parasztok gyermekeibe… Ekkor valóban vívódik, és morális szorongást él át, de folytatja tovább a harcot az elnyomottakért.  Hogy ezt pontosan milyen motivációból teszi, az megkérdőjeleződik, amikor hasonlóan ártatlan és kiszolgáltatott -csak éppen westerosi- embereket mészárol le.

Tehát akkor Daenerys egy angyal arcú, de lényében gonosz ember, akiből a traumák előrehozták a démont, a valódi arcát? Vagy pont hogy a legtisztább lelket törte meg és kárhozta el a környezet és a tragikus események láncolata?  Ezekre a kérdésekre egyelőre nem tudom a választ. Számomra Daenerys az önreflexiója fogja eldönteni ezt a kérdést az utolsó részben. (És nem, nem írom alá a petíciót, hogy forgassák újra.) 

(Ha még nem hallottál az FNA koncenpciójáról, picit kutakodj mielőtt belevágsz a cikkbe. Egy 10 perces Kurgezagt videót ajánlok gyorstalpalónak, van magyar felirat is ha beállítod.)

"Finnországban kétezer munkanélküli részesült havi 560 eurós feltétel nélküli adómentes juttatásban 2016 vége óta egészen idén decemberig. Olyan személyekről van szó, akiknél a segély folyósítása már a lejárathoz közeledett (...) Eredetileg szélesebb körre tervezték a tesztet, például, 25 éven aluliakat, háztartásbelieket és a nagyon keveset keresőket is be akartak vonni a kísérletbe. Végül a költségvetés szűkössége miatt csak a munkanélküliek egy speciális rétegéből kaptak két éven át alapjövedelmet a sorsoláson kihúzott szerencsések. A globális értékelés szerint  a politikai pártok és a szakszervezetek is úgy látják, nem jött be a kísérlet." forrás

Anélkül hogy komolyabban beleástam volna magam a finn kutatás eredményeibe, máris látok egy-két validitási aggályt.

1.  A munkanélküliség egyfajta identitásá válhat egyeseknél.

Így annak segélyezése eleve ambivalens üzenetet közvetít, ami egyfajta társadalmi double-bind: azért kapsz pénzt, mert nem kapsz pénzt (a munkádért).

Az FNA és a segély között a legfontosabb különbség, hogy utóbbit kimondottan azért kapja valaki, mert nem tudott munkát találni. A segély ideiglenes alamizsna. Jelen esetben megnövelték az időtartamát, ami triggerelte azt a magatartást amit a segélyhez szokott emberek tanusítanak.

tipp: Szakmájukból kifolyólag korán nyugdíjba készülőknek ajánjuk fel, hogy 2 évvel hamarabb elkezdjük folyósítani a nyugdíját, függetlenül attól, hogy felmond-e. Ha igen, nézzük meg mit csinál.

2., Az FNA feltétele, hogy valóban feltételnélküli legyen. Itt lottóhúzáson döntöttek.Tele a szakirodalom a lottónyertesek irracionális és harácsoló viselkedésével. Most mégis mit vártak? Ez egy "ölembe hullott lehetőség", aminek hatására tovább halogathat az ember.

tipp: Olyanokat vizsgáljunk akik nehezen helyezkedtek el és még kérdéses hogy megmaradnak-e munkahelyükön. Adjunk nekik "munkában maradási támogatást" garantáltan egy évig, és figyeljük meg hogy ennek hatására hogyan változik a motivációja a munkahelyen.

3. A FNA nem állítja, hogy a munkakerülők dolgozni fognak majd akarni.

Ellenkezőleg. Számol vele, hogy mindig lesznek a szociális hálóba görcsösen csimpaszkodó rétegek, de alapjövedelemmel ezek adminisztrációja kevesebbe kerül majd.

Ha mégis ilyet várunk tőle, az egy olyan személyiség- és életmódváltozást igényel, ami nem egy két év alatt zajlik le. Arról nem is beszélve, hogy  "Olyan személyekről van szó, akiknél a segély folyósítása már a lejárathoz közeledett" Náluk nagyobb az esély arra, hogy valamilyen lelki gát, vagy képességbeli deficit okozza hogy nincs munkájuk.  

tipp: Vizsgáljunk meg a szakirodalmat, hogy mi a különbség a munkanélküliségben ragadt és onnan sikeresen kitörő emberek közt. Válogassunk mindkét csoportba illő munkanélkülieket, de jóval kisebb esetszámmal mint a finn példában. Nekik viszont garantáljunk 10-20 év segélyt.

Google play: HEARTRATE SIXTH SENSE (nagyon beta)



Kőszegi Bálint vagyok. Megálmodtam egy játékot, még 2016-körül. 

A játék lényege, hogy egy kalapáló szívről kell megmondanod minél gyorsabban, hogy mekkora a pulzusa.
A cél nem csak a szórakoztatás. Ez egy un. "searious game". Lehetővé teszi egy olyan "készség" szerű tudás elsajátítását, aminek következtében az ember egy érintésre nagyon pontos becslést mondhat, eseteleg a saját szívveréséről is képes megállípatni, hogy miylen tartományba esik (fejben számolás nélkül). 

Innen az egyik kezdeti név, (amit végül elvetettem) a "Human Stethoscope"  (nem mindeki tudja mi az a sztetoszkóp, bár képről az emberke nagy része felismeri, mert látta az orvos nyakában)

Lehetséges célcsoportok / personák kiindulópontjai:

1. Egészségügy:
   • háziorvosok
   • kardiológusok
   • pszichiáterek
   • ápolók
   • mentősök
   • orvostanhallgatók

1. Sportolók, fogyókúrázni vágyók (a zsírégető tartomány és a terhelés beazonosításához)
2. Pánikbetegek (önlenyugtatáshoz, illetve reality checkhez)
3. Cardiovaszkuiláris megbetegedésben szenvedők (önmoniitorozás)
4. Biohackerek 
5. Bárki, aki szeret új készségeket elsajáítítani

Erről a fajta "hatodik érzék tanulásról" másnéven "soft-biohackingről", vagy "noninvazív transzhumanizmus"-ról már írtam. A tervem az volt,hogy ha ez az elv sikeres, és valóban kialakul egy készség, ahol is az illető nem számolja a szívveréseket fejben, majd szorozza fel az eltelt idővel, hanem "érzi" hogy mekkora a pulzus, akkor az ilyen komplexitású mikrokészségek oktatását más játékokra is ki lehetne terjeszteni. Magyarul erre a sémára több appot is fel lehetne húzni.

A Story

Lementem egy Unity 3D-meetupra ahol meséltem az ötletemről. Pár embernek tetszett. Aznap este hajnalig írtam a design documentet. 

Néhány nap múlva Retter Róbert és Péter Gyurkó előállt egy prototípussal.

A prototípus után, nagy nehezen készen lett belőle valami, hullámzó lelkesedéssel és sok fejlesztő bevonásával. A projekt Pintér Daninak köszönheti a legtöbbet.

Próbáltunk együttműködni az azóta már megszűnt Devil Cow Studios-szal, ahol is sajnos nem sikerült megtalálni a közös hangot, de kiemelendő, hogy a grafikus design nagyon szuper lett, mely elsősorban Labrosse Dániel munkáját dícséri.

A nekik írt design document talán az egyik első ilyen brief szerű írásom amiből végül lett is valami. Najó, az első app-kezdeményeim 2014-5 körül indultak, és ott még full struktúrálatlanul, főleg szóban próbáltam átadni mit is szeretnék látni. :D   Szeretném ezt megosztani ezta  design dokksit, mert hátha tanulságos. Aztán kezdett összeállni a dolog, pár embernek telefonról megmutattam.

És itt maradt félbe a projekt.

A végreményt anno nem találtam méltónak a publikálásra, és a lelekesedésem is más irányba fordult. Most azonban mégis kitettem Goolge Play-re egy betaverziót.

Minél több tapsztalatom van a digitális termékek létrejöttében, annál inkább látom, hogy nincs mit szégyelni a kudarcokon. Ráadásul már annyira nem is tűnik szörnyűnek. Arról nem is beszélve, hogy a visszajelzések nélkül nincs lehetőségem megtudni mire vihette volna ez az app, vagy hogy milyen irányba lenne érdemes fejleszteni.

Sok hibáról tudok.
(pl: nem egyértelmű az Usernek mivel indul a játék, vagy hogy mi a célja, nem veszi be az inputokat minden esetben, nem egyértelmű mivel álllítom le a szívverést, nem passzola frekvencia mindig, és a taktilis ingerek nem működnek miden telefonon)
Azt is tudom, hogy javítanám ki ezeket, de mégis kíváncsi vagyok hogy ilyen állapotban mit szólnak hozzá az emberek. Viszont reménykedem abban is, hogy még legalább ennyi UX bug-ra fény derül a felhasználók visszajelzéseiből.

További fejlesztési irányok az orvosi gamified e-learning felé:

• Létezik a szívzörej nevű jelenség aminek a felismerése nem túl könnyű feladat. Illetve fontos, hogy nem csak a hang alapján ismerk fel az orvosok, hanem a szívritmust kézzel is nézni kell, hogy a szisztolé-diasztoléhoz képest mikor van az adott hang.
  
  Tehát, teszem azt a PRO verzióban, miközben a felhasználó arra figyel, hogy képes legyen jól megtippelni a pulzust, az esetleges szívzörejt is fel kéne ismernie, és  beazonosítania. Ez jól modellezi az éles helyzetet, és játékosan tanítja meg a kardiológia egy-egy készségét.
  
  
• A játék a későbbiekben egyben egészségtudatossággal kapcsolatos ismeretterjesztést is végezne: a különféle tartományokhoz kommentárt is fűzne, így a tachicardia, brachikardia, nyugalmi pulzus, etc fogalmaival implicit ismerkedhetne meg a felhasználó, de a cél az, hogy elegendő gyakorlással pontosan be tudja azonosítani a saját vagy mások pulzusának pontos frekvenciájáét  (BPM), egyetlen érintéssel.  
  
  
• Goolge Healthnek biztos van vmi API-ja ami az összes oylan eszköz HR adatait kezeli, ami az esetünken releváns lehet. Mert hogy a saját szívverésünk megtippelése, real time, valódi adatokból, talán az lenne a legizgalmasabb feature. A mért BPM-et megjelnítené az app, hogy ne kelljen tapizni a kezünket (nehezítésként ezt akár ki is lehetne kapcsolni) és mi csak megtippelnénk a pulzusunkat.
  
  

Egyéb fejlesztési irányok amiket félig meddig kidolgoztam és tartalmazzák ezt az un. "noninvazív transzhumán készségfejlesztést":

• Zenészeknek a hang bizonyos adatai (bpm, hz, C D E F G ...)
• Milyen messze csapott be a villám?
• Human Scale - Szemmérték fejlesztő szakácsoknak, vegyészeknek, becsüsöknek és drogdealereknek.
• Human Compass - beépített iránytű
• Human Calculator - ilyen már volt, én használtam de nem hiszem h jobb fejszámoló lettem tőle.
• Human Currency Exchanger- marha hasznos lehet pénzügyben dolgozóknak, túristáknak, de leginkább kriptopénzek esetén, ahol brutális helyiértékváltosok miatt nagyon nehéz megszokni a váltogatást.

Amikor transzhumanisták szóbakerülnek általában valami biohacker jut az eszünkbe. Egy önjelölt cyborg, aki nem bánja a testi integritását sem feláldozni azért, hogy "kiterjessze a képességeit".

"Érintheted"

Ez amúgy már régen nem sci-fi. Beültethető NFC-s chippekkel, meg biomágnesekkel egész menő dolgokat lehet véghezvinni. Az egyi kedvencem a srác, aki a bitcoin pénztárcáját ültette be a kezébe, így elég volt csak legyintenie egyet a pénztárnál. Hasonló technológiával meg lehet oldani hogy érintésre induljon a kocsid, nyíljon ki egy garázskapu, vagy oldódjon fel a telefonod. (van egy ilyenem eladó ha érdekel :D )

Pedig ha tágabban értelmezzük a transzhumanizmus fogalmát (én igyekszek így tenni) akkor bármilyen technológia-mediált kiterjesztés belefér a fogalomba. Nem muszáj beültetni. A lényeg, hogy több legyél általa, mint egy Homo Sapiens 1.0.



A Northn Sense szuper példa erre az elvre. Olyan mint egy matrica. Hordod és a GPS jelek a alapján É-D-tengelyen rezeg bizonyos időközönként. Így mélyen kódolva megtanulod az égtájakat és nagy valószínűséggel ismeretlen környezetben is képes leszel a meghatározásukra, a nap állásából és a napszakból.

Szó sincs róla hogy vmi magnetoszenzitív 6.-érzéket fejlesztenél mint a vándormadarak. Egyszerűen csak implicit módon tanulsz. Ennek ellenére az eredmény szinte ugyanaz: gondolkodás nélkül rávágod hogy merre van észak, akkor se tévedsz el Pesten ha először vagy az adott kerültben. Tehát nem sokat füllentünk azzal, ha ezekre a készségekre új érzékként hivatkozunk. 

Ha még tovább megyünk az érzékszervek tanulásában, akkor egészen meghökkentőnek tűnik David Eagleman TED-talkja. Ő abból indul ki, hogy az agyunk nem "tudja" hogy  milyen adatot dolgoz fel. Nem "érdekli" hogy honnan jönnek az inputok, ezért egy vak ember megtanulhat látni a fülével, egy siket  hallani a testével. Na most ez tudom hogy elég hihetetlenül hangzik. De példaként olyan vakokat is felhoz, akik megtanultak egy speciális hangot kiadni, aminek  visszaverődését értelmezve szonár-szerűen látnak mint a delfinek. (Viktor is ilyesmi témában írja a tézisét, ha valakit érdekel, faggassa őt.)

Mégis hogyan lehetne szert tenni (=megtanulni) ilyen új "érzékeket"? 

A rövid válaszom: játékosítsuk a megtanulásukat.



Mutatok egy saját fejlesztésáű példát is, ahol szívfrekvenciát becsülhetsz. A cél az hogy a végén érintésre, gondolkodás nélkül tujd pontosan BPM értéket mondani.

A  játékdesign megalkoásakor a hipotézisem az volt, hogy az életünket rengeteg területen lehetne ilyen apró készségekkel hatékonyabbá tenni. Az emberek ritkán veszik a fáradtságot, hogy bemagoljanak / begyakoroljanak valami unalmas de hasznos apróságot, ezt pedig egy megfelelő játékdesign képes lehet áthidalni.

Ezt onnan veszem, hogy sok MMORPG játékos részletesen fel tudta idézni Azeroth mesebeli térképét, de Magyaroszág megyéit már nem tudja felsorolni.

Videojtékos rendezvényeken 8-12 éves kisrácok mondják fejből a Minecraft szekvenciáit, amelyek (kognitív terhelés és komplexitás  szempontjából!) nagyobb kihívást jelentenek, mint egy programnyelv alapjait vagy az iskolai tananyagot elsajátítani. 



Ha csak egyszerűen a ráfordított időt nézzük, akkor is elképesztő, hogy egy átlagos játékos mennyi időt szentel egy videojátéknak. Saját kutatásomban azt találtam, hogy száz és ezer óra között is lehet egy átlagos teenager összjátékideje. Aztán gyorsan megnéztem a saját STEAM profilomat és meglepődve tapasztaltam hogy az én, életem során játékkal töltött óráim is elérik azt az időmennyiséget, amelyet ha mondjuk nyelvtanulásra fordítottam volna,  már lehetne egy harmadik nyelvvizsgám (500 és 2000 óra közt van egy új nyelv átlagos elsajátítási ideje). 




Mégis miért vonódik be az ember annyira egy videójátékba és repülnek az órák az ilyen tevékenységgel? 

Az egyik legkézenfekvőbb magyrázat, hogy a jó (video)játékok igazi "flow* automaták". Arról megoszlik a gamedesignerek véleménye hogy ezt mégis hogyan érdemes elérni, de azt szeritnem senki sem vitatja, hogy nincs játék flow nélkül.

*flow: egy fiziológiás módszerekkel is mérhető, a boldogsággal szorosan összefüggő enyhén módosult tuddatáplapot, melyet Csíkszentmihályi Mihály kutatott ki, helyezve ezzel új alapokra a pozitív pszichológiát és a boldogságkutatást. "Flowban lenni" egy nagy fokú figyelmszűküléssel lehet, amikor a feldat nem túl könnyű, de nem is túl nehéz. (Wiki szócikk)

Sok videojáték látszólag felülírja ezt, mert azzal tűnik ki hogy nagyon nehéz (pl: Dark Souls, PUBG). ennek ellenére ott is megélünk flow-t csak az aodavezető út nem konvencionális.

Milyen irányba lehetne még ilyen érzéktanuló játékokat fejleszteni?

• Zenészeknek a hang bizonyos adatai (bpm, hz, C D E F G ...)
• Human Stethoscope - tanulj meg pontos szívfrekvenciát "érezni". Ezen már dolgozunk. 
• Human Scale - Szemmérték fejlesztő app szakácsoknak, vegyészeknek, becsüsöknek és drogdealereknek.
• Human Compass - beépített iránytű, 500 USD-s rezgő matrica nélkül
• Human Calculator - ilyen már volt, én használtam de nem hiszem h jobb fejszámoló lettem-e tőle.
• Human Currency Exchanger- marha hasznos lehet pénzügyben dolgozóknak, túristáknak, de leginkább kriptopénzek esetén, ahol brutális helyiértékváltosok miatt nagyon nehéz megszokni a váltogatást.

(A cikk olvasási ideje kb. 6 perc)

A facebookon csatangolva akadtam egy Braden Summers nevű fotós munkáira, aki az egész világotm bejárta azért, hogy azonosnemű szerelmeseket fotózzon. 

A kommenteket olvasva azonban úgy éreztem, hogy tollat kell ragadjak.

A szokásos homofób bunkóságok mellett volt egy érdekes párbeszéd:

 A homofóbia a betegség, nem pedig a homoszexualitás!

mire jön egy intelligens(ebb), elsőre teljesen elfogadhatónak tűnő, és korrekt válasz:

 Egyik sem betegség, inkább viselkedési zavar. Ami nem feltétlenül rossz, de nem is
normális dolog. Mert hát a természet rendje hagyományos értelemben a gének keresztezése utódnemzés céljából, viszont azért nem ítélhető el valaki, mert nála másképpen működik ez beállítottság.Összességében tehát egy kicsit rendellenes viselkedésnek tartom a homoszexualitást, de engem nem zavar amíg ezt kulturált körülmények közt, úgymond nem reklámozva folytatják.

Leegyszerűsítve: “semmi gond a buzikkal amíg nem az orrom előtt csinálják. Legalább ugyanolyan “viselkedési zavar” buzinak lenni, mint megrögzött buzigyűlölőnek.”

Korrekt álláspontnak tűnik, de szerintem nem az. Ki is fejtem miért:

Kezdjük ott, hogy mi az a "viselkedési zavar". Gondolom itt a mentális zavarra gondolt a kommentelőnk. Nagyon helyesen teszi hogy elkülöníti az orvosi értelemben vett betegséget, a mentális “betegségtől”, helyesebben zavartól. (Rengeteg probléma adódik abból, hogy az orvosi modellt próbálják a "lélekre" ráerőszakolni, de ebbe most ne follyunk bele.)

DDDDe honnantól zavar?

Mentális zavar hivatalosan az, ami kimeríti az un. négy “D” betűt.
 (Distress/Dysfunctional/Dangeorus/Deviant)

Tehát hivatalosan mentális zavarban szenved az, aki egyszerre mutatkoziknak az alábbiak:

• Distress: Szenvedést, (distresszt) élnek át az állapotukból kifolyólag. Például egy depressziós, egy függő, vagy  egy pánikbeteg sokat szenved. Amennyiben ez igaz a homoszexuáliskora, akkor az intoleráns környezet miatt igaz. Vagyis nem a homoszexualitása miatt szenved, hanem a Pride menetet hajigáló keresztény fundamentalista kezéből kirepülő kőtől. A toleráns társadalmakban a homoszexuálisok nem, vagy kevésbé szenvednek azért, mert  homoszexuálisok. Más mentális probléma miatt lehet (gyakoribak az ilyen panaszok), csakhogy az már nem a homoszexualitás kérdésköre. [2]
  
  
• Dysfuncional: Vagyis hogy nem képes fenntartani magát, nem képes fejlődni, dolgozni, stb. (Pl. egy mély depresszióba süllyedt egyén viselkedése diszfunkcionális, mert nem jár be a munkahelyére, mert már  borotválkozni, takarítani sincs ereje, stb. ) A homoszexualitásból ez nem következik, reprodukcióra pedig még visszatérünk.
  
  
• Deviant: Vagyis deviáns. Nos ez a kitétel igaz lehet a homoszexuálitásra. Azonban az, hogy mi deviáns, mindig az adott társadalom/kultúra függvénye! Szerencsésebb helyeken inkább a gyűlölet számít deviánsnak mint a másság. Ha így vesszük, a náci németországban zsidónak, szocialistának, szabadelvűnek lenni is egy deviancia volt. Hogy közelebbi példát hozzak, a többségi társadalom szemében a magyarság is deviancia lehet a határon túl. (,,Szlovákiában él, mért nem tanul meg szlovákul?!”)
  
  
• Dangeorus: Tehát veszélyeztető... Magára vagy másra. Pl. egy öngyilkos hajlam veszélyes lehet az öngyilkos hajlamúra. Egy agresszív hajlam meg másokra.
  A gyűlölködés inkább veszélyes, mind egyéni, mind társadalmi szinten.
  Persze ismerem azokat a homofób “érveket” hogy a homokosok gyakrabban pedofilok, ezért a homoszexualitás veszélyes dolog. Csakhogy egy racionálisan gondolkodó ember külön tudja választani az együttjárást (korrelációt), és az ok-okozati összefüggést. Nem azért lesz valaki pedofil mert homoszexuális.

Összegezzük a dolgokat. A"mentális zavar" kritériumai közül a homoszexualitás 4/1-et pipálhat ki, de azt is csak homofób társadalmakban. Az aktív homofóbia viszont 4/2-t. Egyik sem mentális zavar, bár az utóbbi közelebb áll hozzá. Apropo, itt ez az elsőre hihetetlen tanulmány [1], melynek a címe: Is homophobia associated with homosexual arousal? (lényegretörő vulgárfordításban: a homofóboknak feláll-e, ha buzipornót néznek? [spoiler: igen])

Természetes dolgok

Van  az a tipikus vélekedés, hogy “jó-jó, nem bánom, buzuljanak, de ez akkor se természetes”. Kemény dió ez, hogy mi természetes, mi nem. Ha csak az “természetes” amit a gének biológiai evolúciója előír, akkor minden ember természetellenes aberráció, mióta beszélünk és tüzet használunk. Mert hogy a kultúrális evolúció  okozatosan felülírja a biológiait. Vagyis a mémek "felülírhatják" a géneket. A kedvenc konkrét példáim a papi cöliubátus, az öngyilkosság vagy az örökbefogadás (ezek egyike sem növeli a gének reprodukcióját).

Természetes dolog, hogy egy genetikailag módosított farkas ne marcangolja szét a homo sapienst, hanem az “ember legjobb barátja” legyen? Egyes fajok annyira “természetellenesek” hogy maguktól világra se tudnak jönni. Például az angol bulldog kölykeinek nem fér át a feje a szülőcsatornán. Tehát eleve halálra lenne ítélve egy pusztán biológiai világban. Mégsem tüntetünk a bulldogok, kutyák, macskák, csirkék, haszonnövények, stb... ellen. [azóta kiderült egy állatorvos ismerősömnek hála, hogy ez sem feltételnül igaz... kösz az infót :) ]

Apropo állatok. Tudtátok hogy több mint 1500 állatfajt azonosítottak, ahol létezik a homoszexualitás? [3] A
természet azért elég természetes, nem?

BLESSED BE THE FRUIT

Persze érthető a “természetes” kifejezés másképpen is: az emberi faj szaporodásához nem járulnak hozzá azok akik nem képesek utódokat felnevelni. Ezen érvelés szerint mindenkinél zavar van, ahol nincs biológiai utód, mert a természet rendje az, hogy legyen szaporodás. Így nem feltétlen a homoszexualitás a természetellenes , hanem az biológiai utódtalanság.

Ezen érvelés azonban szintén bele esik a biológiai redukcionizmus öreg hibájába, hiszen az egyedfejlődésünk már sokezer éve nem pusztán biológiai síkon zajlik! Az evolúciós versenyben az is sikeres, aki ír egy paradigmaváltó könyvet, vagy elér valamilyen (üzleti/politikai/tudományos/művészeti...) sikert, melynek az információtartalma eljut másokhoz. Kulturális értelemben a mester-tanítvány viszony megfeleltethető a szülő-utód párhuzamnak. Itt van mindjárt Jézus Krisztus, aki egy olyan mozgalmat indított el, ami a mai napig fennmaradt, sőt világformáló  tényező. Nem voltak gyerekei, mégis, evolúciósan sikeresnek mondható.

Természetellenes? Ha igen akkor mindneki az, aki lemászott a fáról.



__________________________________________________________

[1, 2, 3]

Adams, Henry E.; Wright, Lester W.; Lohr, Bethany A.
Journal of Abnormal Psychology, Vol 105(3), Aug 1996, 440-445. http://dx.doi.org/10.1037/0021-843X.105.3.440
http://psycnet.apa.org/journals/abn/105/3/440/

Saghir, M. T., Robins, E., Walbran, B., & Gentry, K. A. (1970). Homosexuality. IV. Psychiatric disorders and disability in the female homosexual. American Journal of Psychiatry, 127(2), 147-154.

Sommer, V., & Vasey, P. L. (Eds.). (2006). Homosexual behaviour in animals: an evolutionary perspective. Cambridge University Press.

Kezdjük az elején: Milyen módszerek léteznek a közös döntéshozásra?

A részvételi demokrácia, (a hagyományos görög módszerrel) kivitelezhetetetlen a fejlett társadalmakban.  Nem férünk el a főtéren, meg időnk sincs rá, hogy politizálgassunk. Gondoljunk csak vissza: még egy középiskolás kirándulás megszervezése is apátiába fulladhat az osztályfőnöki órán. Vagy ott vannak a lakógyűlések... aki már vett részt ilyenen, talán ismeri azt a "jólvanmár, csak legyen már valami és menjünk végre haza" -érzést. 

A képviseleti demokrácia működőképes lehet egy sokmilliós országban is, de válságban van. Egy 15. századi "technológia", ami bebetonozta magát mint egy élő őskövület.  Nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi van akkor, ha: nem-, már nem- vagy nem mindenben értek egyet a képviselőmmel.

Noha már teljesen megszoktuk a képvseleti demokráciát, egy pillantra lépjünk hátra és próbáljuk kívülröl szemlélni a társadalmunkat! Egy kiragadott példa: 

A tüntetés mint fogalom a demokráciák része, pedig egy  földönkívüli társadalomtudós valószínüleg nagyon abaszurdnak tartaná.

Mégis miért alakul ki a tüntetések intézményrendszere, ha egy demokráciának nevett társadalom - elvileg - esélyt ad arra, hogy beleszoljak a törvényhozásba? Hiszen engem ott képviselnek. Az embernek ezredmagával kell kiabálnia ahhoz, hogy meghallják? Ha valóban jól működne a képviselet, senki sem tüntetne, mert valódi párbeszéd zajlana. 



Winston Churchill szerint a képviseleti demokrácia nem tökéletes, de nem tudunk jobbat. Ezt a kriptográfia fejlődése  az okostelefonok és mobilinternet elterjedése előtt mondta és biztos vagyok benne, hogy ma már nem értene egyet  kijelentésével.




Talán a likvid demokrácia áll a legközelebb  (elméltben!) ahhoz, hogy a társadalom tagjainak optimálisan érvényesüljön a döntéshez való joga, az akaratuk pedig a lehető legkevésbé torzuljon el. 
Azonban legyen bármilyen zseniális elgondolás - súlytalanul és hazátlanul lebeg az online kulturális térben. ( = a kutya se használja. )

(jó példa erre  a Democracy OS nevű platform.  Akadnak azonban előremutató példák is, például a Kalózpárt, mely a belső döntéseit így hozza meg, vagy néhány progreszívebb mozgalm pl. A Partido De La Red )

• Az írásom a kihasználatlanság feltételezett okairól és egy megoldási javaslatróól fog szólni. 
• Ha nem ismered még a koncepciót, gyorstalpalónak itt ez a videó:
  
  

"Ha ez olyan "zseniális" rendszer akkor miért nem terjedt még el a használata?"

A hamarosan kifejtendő koncepció megszületéséhez az un. “Üres agorák paradoxona” (empty-agora paradox.) adta a kezdőlökést. 

(=az emberek hiába elégedetlenek a politikával, nem váltanak fejlettebb döntéshozó technológiákra, noha azok elérhetőek, csak éppen üresen tátonganak, lásd: Democracy OS)

Egy ideje már foglakoztat ez a kérdés, főleg a pszichotechnológia és az online interakciók (viták, videohívások, etc) része ( az un. "trollszelidítő projekt" ha valakinek már meséltem volna róla). Az évek során arra jutottam, hogy az elterjedtség hiányának számos oka lehet. Ezek közül néhány:

1. Technofóbia & megalapozott kíberbiztonsági aggályok ("úgyis mindent feltörnek")
   
   
2. Bizalmatlanság a kollektív döntések hatékonyságában ("úgyis mindenki hülyeségre szavaz")
   
   
3. Az incentív hiánya ("úgysem ér semmit a véleményem / szavazatom")
   
   Minden aggállyal kapcsolatban számos érvet megvizsgáltam, de a  legjelentősebbnek a harmadikat, az incentív ( = ösztönzőerő) hiányát tartom. 
   
   Röviden:

• Ahol tétje van a döntésnek, félnek a likvid demokráciától, mert megborítja a status quo-t. A képviseleti demokrácia haszonélvezői érthető módon nem motiváltak. 
  [bővebben: Pia Manchini története a Buenos Airesből]
  
  Arról nem is beszélve, hogy ez még egy kiforratlan rendszer, tesztelni kellene ahhoz, hogy kiderüljenek a gyenge pontjai. 
  
  
• Ahol nincs tétje a döntésnek, (esetleg nincs is miről dönteni) érdektelenné válik a vita, mint egy indulatos facebookposzt komment szekciójában. A hangos kisebbség tölti be az online teret, "intelligens ember nem áll le vitatkozni arctalan idegenekkel" tartja az online népi bölcsesség.
  
  

Democracy sandbox

• kis tétje van a döntéseknek,
• de mégis, relatíve sok emberhez eljuthat a módszer
  
  

Az ilyen közösségeket és szervezeteket nevezzük agora homokozóknak ("democracy sandbox") . Nincs fatális következménye egy rossz döntésnek, vagy nem elég kiforrott döntési rendszernek, de mégis van tétje annak, hogy mi lesz az emberek akarata.

Potenciálisan  agora homokozók lehetnek:

• a diák- és hallgatói önkormányzatok,
• a lakó és falugyűlések,
• alapítványok
• haladóbb szellemű szövetkezetek
• szakszervezetek

Ettől függetlenül, azért igenis vannak fontos döntések a HÖK háza táján!
De ha csak arról lenne szavazás, hogy kit hívjanak meg fellépőnek az egyetemi bulikba, vagy hova helyezzék a dohányzót, már az is létrehozna egy sikeres diskurzust. Úgy gondolom, azok is részt vennének a döntésben, akik nem akarnak sok energiát a HÖK-be feccolni, de azért van véleményük, vagy elképzelésük egy adott témában.

(c): http://leandrochaman.com/Democracy-OS

Egy elképzelt egyetemi e-HÖK rendszerben, a DJ csoporttársamra bíznám a szavazati jogomat a fellépők választásával kapcsolatban (un: tematikus átruházhatóság). És mivel nem dohányzok, a  kijelölt cigizőhely kapcsán legjobb dohányzó haverom döntene helyettem ilyen ügyben. Aztán szembesülnék vele, hogy rettentően zavar a cigifüst amikor kilépek óráról, mert a dohányzó közvetlenül a bejárat mellé került! Ezért visszavenném a szavazatot és másképpen döntenék.


            (c) How did Google's Liquid Democracy Project Work? (Steve Hardt)

Egyéb megoldások

Lehetségesnek tartok olyan online agorákat létrehozni, ahol magunk a döntéshozók termelik az incentívet, melynek sorsáról majd döntenek. Mindezt a döntéshozás és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek során...
Ez picit úgy hangozhat, mint egy perpétum mobile, pedig a koncepció egészen racionális közegben született (A MENSA blockchain közösségének a közreműködésével) ...de erről majd majd egy következő poszt fog szólni. 

A legaktívabb magyar UI/UX designer facebookcsoportba érkezett egy vitaindító poszt az un. "Dark UX"-ról, amely gátlástalanul és öncélúan fokozza a bevonódást (engagement-et), például a közösségi médiában. A cikk ezen  praktikák felelősségét firtatja az internetfüggőség drámai emelkedésével kapcsolatban.

TL;DR

• a függőség, addikció elavult fogalmak, helyette a "problémás [drog,internet, stb] használat" az adekvált 
• a problémás social media használathoz az UX minden aspektusa ("bright" / "dark") hozzájárulhat
• nehéz határvonalat húzni a "dark" és a "nem dark" UX közé, mivel a bevonódást minden ergonómiai vívmány fokozza.
• nem biztos hogy bölcs dolog  kapitalizmusban arra várni hogy önkorlátozást gyakorlojanak a cégek engagement (~ profit) területen.
• lehet(ne) viszont produktívitást elősegítő UX-et, vagy egyenesen egy ProductivityOS-t (plugint) létrehozni, mely nem próbál meg széllel szemben pisilni, és megfér a profitmaximalizálás mellett. 

Background (scroll down if you know this)

 
Az addikció elavult fogalom, ettől még létezik a jelenség amit leírni próbál

A progresszívebb addiktológusok már nem is szívesen használják a "függőség" , "függőséget okoz" kifejezéseket , mert félrevezető és káros. Helyette a "problémás használatot" favorizálják.

Tehát az user nem facebook függő lesz, hanem problémája adódik a social media fogyasztással, másképpen,  problémássá válik számára a használata. (Demetrovics, 2014) Ez a megfogalmazás így körülményesnek hathat, de sok félreértést megspórol. Röviden kifejteném, illetve arra is hamarosan rátérek, hogyan is kapcsaolódik ez a Dark UX-hez.

1, A Sanyikának "függősége van" azt sugallja, hogy Sanyika egy paszív elszenvedője a függőségnek, az pedig belemászott, mint egy baktérium, vagy vírus. Ezt a 18. századi orvos szóhasználatnak köszönhetjük, ami a fertőzések ellen nagyon hatékony volt, de a mentális rendellenességeknél - szerintem - kártékony is lehet.

2, A Sanyika függősége ráadásul egy diszpozíció. Állandóan igaz rá. Ha  Sanyika épp elmegy sétálni akkor is van neki függősége. Pedig akkor épp nem facebookozik.

3, Redukálja viselkedésminta magyarázatát, a függőség  tárgya és elszenvedője közé: A facebook bitjei okozzák a  problémás használatot. Nullák és egyesek. Azonban (meglepő módon) nincs tiszta kauzalitás csak korreláció!
Magyarul: Nem a kábítószerek okozzák a függőséget (önmagukban).

Aki nem hiszi el, olvassa el az azonos alcímű könyvet:

(Ugyan ez a téma, [a függőség mint fogalom létjogosultsága] tudományosan kifejtve, annak akit komolyabban is érdekel, és nem csinálja össze magát  a "science bullshit" láttán.

Persze akit nem izgat, vagy csak siet, az  u g o r j a   á t  az alábbi szövegdobozt! )

Hiszti is...

Dark Cooking 

Egy kórosan elhízott, falási rohamokkal küzdő egyén fejében meg se fordul, hogy létrehozza a "dark-cooking" kifejezést. A szakács dolga, hogy az étel finom legyen. Ezt elérheti a szokatlan ízek harmóniájával vagy nátrium glutamáttal is. A finomabb étel pedig alkalmasabb arra, hogy egy bulimiás, evészavaros, vagy egyszeűen csak falánk ember többet egyen belőle mint amennyire szüksége van.

Viszont nem  mindeki szed fel kóros túlsúlyt el aki a Mekibe jár, de a hiperegészséges vegan soylenttől is el lehet hízni.

A problémás facebookhasználat ("függőség") rétegei

Ha kialakult az a problémás szokásunk, hogy a saját mércénkkel mérve is túl sok időt töltünk a facebookkal, az egy komplex biopszichoszociokulturális  (szép kis nyelvtörő) folyamat eredménye. Képzeljük el ezeket koncentrikus köröknek. 

• BIO: Az agyunk is lehet érzékenyebb rá, a dopaminreceptoraink bénázása miatt. Ezek a receptorok lehet hogy már kora gyerekkorban, vagy intrauterin állapotban (anyuka pocakjában) sérültek, meg genetikusan is öröklődhett az, hogy nem funkcionálnak tökéletesen.
  
  
• PSZICHO: Ezer meg egy pszichés összeteveője lehet a dolgonak:
  Magány, unalom, szereplési vágy, éretlen self, narcizmus, kompulzió, depresszió, jutalomkeresés etc.
  A minket körülvevő pszichológiai tér szituatív tényezőiről nem is beszélve: 
  pl.:  Az exemet lesem, az imádottamat sztalkolom, a leendő kollegáimat nézegetem, etc
  
  
• SZOCIOKULT: A társadalmi és kulturális tényezők szintén árnyalják a képet. PL:
  A Facebbok munkámhoz is kapcsolódik. Szakmai diskurzus folyik rajta. Aktuálispolitikai események történtek. Összeskövés-hívő, vegán, Rick & Morty rajongó csoportok tagjai is lehetünk. 

Ha csak egy réteg szempontrendszerét is szem elől tévesztjünk, akkor cseszhetjük annak a lehetőségét, hogy rendesen megértsünk a jelenséget. (Igaz ez szinte minden komplex pszichológiai folyamatra.) Jelen esetben a redukció kizárólag az UX praktikákra szűkül, holott teljesen egyértelmű lehet, hogy önmagában nincs az az éjjsötét gonosz fehasználói élmény ami képes stabilan problémás viselkedésmintát kialakítani.  

Minden UX egy kicsit dark, vagy egyik sem az

A démonizált bevonódás  (engagement) feltétele, hogy jól használható legyen a felület. Kiigazodjuk rajta.
Tehát a "lightgray" vagy egyenesen "bright" UX is hozzátesz egy problémás felhasználói minta kialakulásához.

Újabb analógia:
Az inzulinos fecskendő ergonómiai kialakítását feltheteően nem tartjuk Dark Ergonómiának. Pedig sok kristályos designer drogot szurkálnak be vele a Hős utcában.

A már egyértelműen és kizárólag a bevonodásra, a használatot szokássá szilárdító mechanikák, - amit igyekszik a csoportban tárgyalt  cikk elkülöníteni, dark UX néven, [lásd a slideshowt fentebb] - megítélése már nezezebb.
Egy részről, ha ezeket kritizáljuk, akkor inkább a kapitalizmust kritizáljuk, nem pedig az UXet.

Ha az UX designer nem tervez eladós, fel-fel bukkanós, állandóan emlékeztetős mechanikákat,az app helyét átveszi egy másik, aminek a tervezője nem moralizál. Ez persze etikai szempontjából problémás, én nagyon jól tudom, de a teljes képhez hozzá tartozik.

A pofátlanul narkószerű felületekre se csavarodik mindeki rá, mások a teljesen letisztult, zen UXre is rácsúsznának.

... meg nem is

Lehet hogy az írásomból eddig nem így tünt, de nagyon is örülnék, ha minimalizálnák az öncélú, kizárólag a szokáshurkot erősítő mecahnikák használatát.  Amellett hogy ezek elkülönítése a még elfogadható UX-től problémás, ezt elvárni a társadalomtól a szembe széllel pisilés minősített esete.

AZONBAN:

1, Nagyon durván problémás (un. keménydrogokkal összemérhető erősségű) vislekedésminták is létrejöhetnek a  digitális mediációval. Már nem csak elszigetelt esetek vannak.

2, Ezek előfordulása (prevalenciája) brutálisan emelekedik!

3, Ennek a trendnek nem a  "dark ux" praktikák az okozó!

Akkor mégis mit csináljunk?

Ha le akarsz fogyni, ne szarabbul főzz, hanem kezdj el diétázni - Schobert Coelho

Nincs mese, a jó felület és tartalom kapós mint a friss perui kokain. 
Az ellenszer pedig a prevenció, és a tudatos használathoz szükséges eszközök megteremtése, (párhuzamosan a termék kívánatosan tartásával). 
Egy ideális, de mégis realisztikus világban  a facebook felületén built-in ökorlátozó és tudatosságot segítő mechanikák vannak. Impróznék egy kis brainstormot, hogyan is képzelem el ezeket:

• built in időmérő, ha oda viszem az egeret, mutatja hogy aznap mennyit FB-oztam. HA akarom notit küld X perc után.
• bulit in használati statisztika fedback: úgy képzelem el mint a Rescue Time-ot.
• ami nem agresszívan, de azért felhívja a figyelmet, pl akkor ha már sokadszorra görgetünk ugyan azon a tartalmon. Ilyen és ehhez hasonló cuek ezrével lehetnek.
• Az egérmozgás, és a görgetés adataiból biztos vagyok hogy építhető olyan algoritmus, amely kiszűriha az usernél elszaladt a paci.
• Az értesíések némitását egyszerűbbé kéne tenni, és állandóan elérhetővé. Ne csak 1-8 stb órákra, hanem skálázható csuszkával.
• Ha a Facebook a munkahelyünk, akkor valahogy leválaszthatóvá kéne tenni a munakfacebookot a fun-facebooktól.

Productivity OS

(pssszt...! Ez az írásom call to action része! Ha agyalnál velem ilyenen, vagy csak érekel a dolog, írj rám facebookon)

Van egy vízióm egy olyan "OS"-ről ami gyökerestül megvariálja azt, ahogyan folyamatoknak nekikezdünk a számítógépen. Kezdetnek lehetne csak egy plugin, bár ha csak egy böngészőre tesszük fel, akkor nem hatékony, ismerve az onlne dzsankik leleményességét. (új böngésző installálása, mobiról bűnözés, új belépés, stb) 

Sok innen-onnan összeszedett és kipróbált produktivitást és időmenedzsmetet segítő technikát  (GTD, pomodoro, kognitív viselkedésterápia, etc) építenék bele. A cél az lenne, hogy a felület használata során strukturálisan kiszürjük a problémás használat lehetőségét és növeljük produktivitást. 

Egy példát kiemelek:

A Productivity OS ikonjai nem a megszokott módon működnek. Ha megnyitnám az Overwatchot (jelenleg az egyik a legmenőbb digitális drog az onlinejáték-piacon)... előbb egy goolge calendar szerű menün kellene elhelyeznem, hogy mennyi időt fogok eltölteni vele. Szigorú módban ezt nem lehetne variálni menet közben. 

A legelborultabb változatnál, (melyet valóban patológiás eseteknél alkalmazmanánk csak, orvosi felügyelet mellett) a commintment véresen komoly lenne. Ezt akár a blockchain technológiával úgy is meg lehetne tweakelni, hogy a commintmentől való eltérésért fizetnünk kéne, egyre többet. Így egy gazdagabb netjunkie is elérné azt a pontot ahol nem éri meg impulzívnak lenni.

Akit érdekel ez a téma, az írjon rám fészbukkon.