Mit kell ezen magyarázni? Bekattant és kész!

Azt hiszem, mindenek előtt magyarázattal tartozom, hogy miért írok hosszú oldalakat egy fiktív szereplő fiktív lelkének pszichológiai elemzéséről. Nincs jobb dolgom?

• A sorozatra az volt jellemző, hogy a szereplők jellemfejlődése/torzulása bármilyen hihetetlen irányba tartott (lásd: Arya, Bűzös, Véreb, etc), pszichológus szemmel is nagyon következetesen ki volt dolgozva. Ez a hirtelen váltás  azonban a legváratlanabb volt mind közül, ezért fontosnak tartom megérteni.
  
  
• Többen megjósolták hogy a Sárkányok anyja megőrül, így érdekelt hogy mégis milyen tudatos / vagy ösztönös módszerrel vezették fel az írók a királynő bekattanását. Mit nem vettem észre?!
  
  
• Engem eléggé megviselt a dolog. Eddig 800 000 ember írta alá a petíciót, az újraforgatásról. Nyilván ők nem arra hivatkoznak, hogy nem tudják feldolgozni a sokkot, hanem hogy "szar forgatókönyvírók...stb" ..és ebben lehet van igazság, de én arra gyanakszom, hogy nem ez a fő motiváció.  Persze lehet hogy téged teljesen hidegen hagy az egész, hiszen ez csak egy sorozat. 
  
  

Lássuk tehát az 7. lehetséges okot, amely betett a Sárkányok Anyjának:

1.  Magyarázat:  Daeneryst elszigetelte a hatalom az emberi kapcsolatoktól

A királyok élete nagyon magányos tud lenni. A nagyhatalmú embereknek gyakran nincsnek valódi kapcsolatai, hiába veszik őket körül annyian. Végül mindenkiről kiderül, hogy valamilyen érdek / félelem volt a barátságuk mögött. Ezért az igazán közeli, őszeinte kapcsolatokat  egy uralkodó nagyon megbecsüli.

Ilyen emberek társaságában egyre kevésbé volt része Daenerysnek, hiszen Westeroson már bizalmatlanul méregette a nép, ami Északon csak fokozódott.. Marokonyi bizalmasa pedig elfordult tőle, elárulta, “elárulta”, vagy meghalt.  

Na és mi történik ilyenkor?

Egyrészről:


Másrészről:

2. Magyarázat: Daenerys a Hatalomfüggőségbe kattant bele

Minden függőség legveszélyesebbike a hatalomfüggőség, mely a paranoiával kéz a kézben jár. Egy szerfüggő “csak” a családjával és környezetével viselkedik aljas módon, pláne ha azok próbálnak közé és a függősége tárgya közé állni. Ám a hatlomfüggő önkényúr káros szenvedélye a társadalom egészére hatással van.
(Aki nem hiszi, olvasgasson XX. századi diktátorokról, Sztálint ajánlom leginkább.)

Daenerys  egész életútjának meghatározó eleme volt a hatalommal való viszony.

• A hatalom tette értékessé az életét
• A hatalom metntette meg az életét
• A hatalmon keresztül tett szert emberi kapcsoltokra.

Később a szerzett hatalmat arra használta hogy ezt a zsigeri élményt nap mint nap átélő rabszolgasorsot megváltoztassa.

• Így a hatalom adott célt az életének.

Hatalománia és paranoia, kéz a kézben

 
 A Királynő Tyrionnal, és Jonnal is bizalmatlanabb a kelleténél, akik csak részben szolgáltak rá erre.
De a paranoid viselkedés több ennél:  egyik lehetséges megnyilvánulása lehet, amikor az egyén úgy üldözi, bünteti a környezetét, hogy mindeközben saját magát érzi veszélyben. Az úgynevezett “nárcisztikus düh” legmélyén is mindig valamilyen félelem, vagy szégyenérzés található.

3. Magyarázat: Daenerys a patriarchális társadalom és a férfiakkal való ambivalens viszony áldozata

A bátyja Viserys arra is feljogosítva érezte magát, hogy tárgyként kezelje, és eladja mint egy ajándékot.  Pusztán azért mert férfi, megteheti ezt, és jogosult a Vastrónra ülni, míg ő csak egy stratégiai erőforrás volt, ajándék Kaal Drogonak. Az egész társadalom elárulta szegény lányt, hiszen a feudális normarendszerben ez egy többé-kevésbé elfogadott dolog. Az egyik elnyomó férfitól egy másik elnyomó férfi menti meg:

Az első szerelme konkrétan megerőszakolta a nászéjszakán, de végül valódi érzelmek támadtak fel köztük. Ez bármilyen őszintének tűnt a végén, egy fajta Stockholm-szindrómaként is felfogható. Ne felejtsük el, a Khaal akkor kezdett igazán kötődni Daneyrisszel, amikor megtudta hogy terhes (és remélhetőleg  megszüli neki a csődört aki meghágja a világot)

A férfiak folyamatosan alábecsülték, és megpróbálták kihasználni. Erre rátett egy lapáttal a prófécia is:
"(...)… three treasons will you know… once for blood and once for gold and once for love…”

Hogyan lehet az embernek nyugodtan pasizni, ha megjósolják neki hogy el fogják árulni minimum háromszor!? 

4. Magyarázat:  Daenerys tömegmészárlása egy tudattalan önszabotázs

Az önszabotáló, vagy kudarckerülő magatartás egy trükkös dolog.

Hétköznapi példa: Ha valaki fél attól, hogy - teszem azt - a sok tanulás ellenére sem megy át a vizsgán, lehet hogy jól bebulikázik vizsga előtt, hogy  aztán másnap ne legyen értelme próbálkozni se.

Mégis miért? Mondom, hogy trükkös: Ha szabotálod magad, akkor azért kerülöd el a kudarcot, mivel nem próbálhattad meg igazán! Hiszen másnapos voltál. Értelme sem volt bemenni, így sosem derül ki az, hogy mi lett volna ha józanul mész be.

A félelem onnan ered, hogy rettegsz, akkor sem sikerült volna a vizsgád, ha mindent beleadsz.

Daenerys a néppel való kapcsolatának, és az eredményes uralkodásának a kudarcát tudattalanul kerüli el azzal, hogy meg sem próbál szeretett uralkodó lenni.

5. Magyarázat:  Daenerys személyisége megtört (“disszociálódott”)

 
Az előző négy  pont mind ezt a mozzanatot vezeti fel.

Mielőtt kifejtem nagyon röviden, mi is az a disszociáció, bevezetésnek szeretném elmesélni amit a kriminálpszichológia tanárunk tanított gyilkosok fajtáiról. Az egyik csoportosítás szerint két nagy elméleti kategória létezik az agresszó kontrolláltsága mentén:

1. Alulkontrollált gyilkosok: Ők a gyakoribbak a börtönben. Ők azok, akiknek könnyen eldurran az agya. Tipikus példa, amikor kocsmai verekedésből késseléssé fajul a balhé, vagy megkívánnak valamit/valakit, nem tudnak magukon uralkodni és megtörténik a tragédia.
   
   
2. Felülkontrollált gyilkosok: Ők a ritkábbak. Azok, akikről senki nem gondolná hogy így végzik... A börtönbeli viselkedésük is zavarba ejtően visszahúzódó. Jó kapcsolatban vannak az őrökkel, nem balhéznak.
   
   De akkor hogyan lesznek gyilkosok?
   
   Gyűlik-gyűlik-gyűlik bennük az indulat, akár éveken át, aztán végül eldurran az agyuk és az indokoltnál jóval több ütéssel/szúrással brutalizálják szét a vérszívó feleségüket/iszákos férjüket. Amikor elszáll a gőz, szinte nem is ismernek magukra: van hogy nem emlékeznek a történtekre, de a jelekből egyértelmű lesz számukra hogy mi történt. Az is megesik, hogy besétálnak a rendőrségre és bevallanak mindent.

Azt hiszem, Daenerys egyértelműen “felülkontrollált” személyiség. Mint olyan, hajlamosabb disszociatív állapotba kerülni. 

A Sárkányok Anyja mögött eleve egy halmozottan traumatikus életút van (“komplex PTSD”), na de pont azért szerettük, mert bárhogy meggyötörte a sorsa,  mindig győztesen jött ki a helyzetekből. Sosem marad áldozat, mindig fordítani tudott.

Tűrte a bátyját, tűrte a dothrakikat, legyűrte a  torkán a dobogó lószívet, tűrte a Mesterek gyalázkodást..aztán végül fordított. Mindig képes volt elfojtani a sérelmeit és fegyelmezetten kitartani a legvégsőkig. Ez egy inkább hasznos pszichológiai tulajdonság, de bizonyos helyzetekben ára van. A merev személyiség bármilyen erős, nagy nyomás alatt végképp megtörik.

Ilyenkor előfordul az un.  disszociáció nevű állapot. Ez egy kicsit talán a hipnózishoz hasonlít, mely során az ember elveszti a kapcsolatát önmaga egy részével vagy egészével.. Előfordul hogy  kívülről szemléli magát az ember, a dolog "nem vele történik"...az sem ritka, hogy nem emlékszik a történtekre. Az érzelmi lenyomat azonban megmarad.

Nem csak traumatikus események válthatják ki.  A disszociációra a legenyhébb példa mondjuk egy órai elbambulás, a legdurvább meg a többszemélyiségűség (disszociatív személyiségzavar). Utóbbi esetében egy teljes személyiségrész "válik le" és kel saját életre egy testben. Ez volt a ritka betegség volt a  Split című filmben és ezt szokták keverni a skizofréniával. Önmagában ez az állapot nem feltétlenül vezet agresszióhoz, de ha igen, akkor olyan embereknél, akik kevésbé agresszívak.

Még egy adalék ehhez az elmélethez: Mielőtt tombolni kezdett a királynő, több olyan inger is éri, ami “triggerelheti” az amúgy is a darabokra esés szélén álló személyiségét. A harangok, amik pont a megadást és a győzelmet jelentették volna, egyre erősödő, monton hangjukkal még inkább beforgatták a Királynőt.  A tomboló, öncélú, tömeggyilkos katarzishoz pedig a Vörös Erőd (Red Keep) volt az utolsó csepp a pohárban, hiszen ez az ősei hagyatékára emlékeztette, ugyanis a Targaryenek építették évszázadok alatt, melyet most idegenek birtokolnak.

6. Magyarázat: Daenerys a családi örökségébe őrült bele

Lehet hogy hallottatok már Eric Berne nevű kanadai pszichiáter elméletéről. Ő azt vallja, minden ember örököl egy “Sorskönyvet” a szüleitől. A családban látott érzelmi és viselkedéses minták, kimondott és kimondatlan felszólítások, “próféciák” (pl.: “nem viszed semmire” “olyan erős leszel mint a nagyapád!” stb)  olyan észrevétlenül ivódnak bele az ember személyiségébe, hogy bárhogyan kapálódzik ellene, így vagy úgy viszontlátja azt.

Ez nem tudatos döntés kérdése. Sokszor látjuk, hogy egy erőszakos apuka lánya hogy-hogy nem csak betalál egy szintén erőszakos férfit, noha fennhangon hirdeti, hogy nála az ilyen viselkedés azonnali piros lámpa.

A másik lehetőség, az úgynevezett “Ellensorskönyv” meg úgy néz ki, hogy mindenképp az ellenkezőjét igyekszik az ember megvalósítani annak amit a szülei csináltak. Ugyna azon a síkon mozog, csak ellentétes irányba.
Olyan is előfordul, hogy végül  hasonló módszerekkel valósítja meg az Antisorskönyvét, mint ami a Sorskönyvében volt.

Pl:  Egy alkoholista apa gyermeke, aki sosem nyúl italhoz, szenvedélybetegeket segítő alapítványt támogat, viszont ő maga munkaalkoholista lesz, minden nap  félholtra dolgozza magát és ugyanúgy elhanyagolja a családját, csak ő egy nemes cél érdekében teszi.

(Eric Berne elmélete közül ez csak egy egészen pici elem, szóval ha érdekel, ajánlom hogy elolvasd valamelyik könyvét.)

Na de térjünk vissza Dany-hez.

Azzal kapcsolatban, hogy Ő most akkor igazi Targaryen-e, elég sok kettősséget tapasztalhatott. A Khal Drogoval  való esküvőig kizárólag egy, a családi örökséget a bátyja számára beteljesítő eszközként tekinthetett magára. Ez nem az a gyerekkor, amitől az ember olyan nagyon szívesen azonosulni szokott a felmenőivel, ugye?

Másrészről, a tűz őt nem égette meg, a bátyját igen. A sárkányok rá hallgattak, és ő jutott a legmesszebb az uralkodásban. Vagyis itt megerősítést nyert számára, hogy mégiscsak őbenne vannak jelen a Targaryen sárkány ősök vére.

A belső konfliktust azzal oldotta fel, hogy uralkodó lesz, a Sárkányok anyja lesz, de mégis mindent másképp fog csinálni, mint az ősei. Nem fog megbízni a férfiakban, és fittyet hány a patriarchális társadalom elvárásaira.

De mint az 1.-es pontban említettem, Dany teljesen elszigetelődött. A barátait és bizalmasait, megölték, vagy ő marta el magától őket egyre növekvő  a paranoiájával. Nem maradt neki más identifikációs lehetőség, csak az ellentmondásos családi öröksége, melytől egyszerre akart megszabadulni és méltóvá válni hozzá.

Azt gondolom, hogy ennek a lelki konfliktusnak egy gyönyörű, de tragikus szimbólumaként is értelmezhető az Aegon Targaryen  által alapított, sok száz évig a Targaryen ház birtokában lévő, éppen hogy csak visszafoglalt Vörös Erőd értelmetlen porig rombolása.

“Vagyok olyan Targaryen mint az Őrült Király”

Az Önszabotázsnál már emlegettük a nép szeretetét, és az arra való képtelenségből fakadó félelmet, mely Deresben férkőzött be a Daenerys szívébe. Még meg sem jelent az utolsó rész, de a rajongók máris Őrült Királynőként (“Mad Queen”) emlegetik Daeneryst a youtube-on, mintha csak Westeros suttogó históriásai lennének.

Daenerys beteges hatalomfüggősége nem a legjobbat hozta ki belőle, amikor megtudta, hogy Havas John trónigénye erősebb.  Királyvár lángba borítása úgy is értelmezhető, hogy a királynő tudattalanul szeretné az emberek tudtára adni, ő legalább olyan Targaryien, mint az Őrült király (Aerys II Targaryen) volt, aki szintén porig égette a saját városát. 


7. Magyarázat: A Daenerys a forgatókönyvíró áldozata lett

Az utolsó magyarázat nem a regény belső logikáját, vagy a szereplők lelkét vizsgálja, hanem a  forgatókönyíróét.

Na de mit értek az alatt hogy Daenerys az áldozat? Hiszen Királyvár és lakóinak jó része égett hamuvá, így őket lehetne inkább áldozatnak nevezni, mint a Sárkányok Anyját, nem?

Nem. Az általunk ismert Daenerys ezennel meghalt. A könyörületes, fegyelmezett, tisztalelkű Daenerys, a bilincsek letörője, az elesettek védelmezője tökéletesen az ellenkezőjét csinálta mint amire számítottunk volna tőle az előző évadokból. Ártatlan embereket mészárolt le, látszólag puszta szeszélyből.

Vizsgáljuk ezt meg az író/k szemszögéből!

Minden sárkány, mágia, meg Éjkirály ellenére, a Trónok Harca (a saját univerzumának szabályai szerint) halálosan realisztikus. Ezért is imádjuk.  JRRM szerint a háborút egy írónak kizárólag őszintén kell kezelnie. A háborúkban pedig bárki meghalhat.

A GOT másik vonzereje abban rejlik,  hogy fel meri áldozni a főszereplőit. Megszereted őket, aztán jön ez a szadista dagi nadrágtartós bőrsapkás  géniusz, és egy tollvonással lemészároltatja a kedvenceidet. Újra és újra megteszi, te pedig nem számítasz rá. Annyira gazdag és komplex világot épített fel, hogy egész egyszerűen "van miből" feláldozni! Annyi szál  fut egyszerre és olyan kidolgozottak és hitelesek a szereplők amit más írók már nem győznének. És igen, ha van 20-30 kiemelkedő, és eredeti karaktered, miért ne fokozhatnád a feszültséget azzal, hogy a kétharmadát kicsinálod?

Igen ám, de Daenerys egy kicsit  kiemelkedett a többiek közül. Őt nem lehet csak úgy kinyírni. Ő érte talán jobban aggódtunk mint bárki másért. Nos, azzal, hogy az író elpusztított mindent amit szerettünk benne, a lelkét ölte meg. Keményebb csapást mért ránk, mintha az életét vette volna el.

Zárszó: Akkor most Daenerys gonosz?

Kezdjük azzal, hogy  mi is az a gonoszság.

A tudományos pszichológia nem mer belepiszkálni ebbe a kérdésbe, mert erős értékítéletet hordoz. A tudósok pedig nem ítélkeznek. A jogászok sem mernek moralizálni. A teológusok pedig Galileo Galilei óta ki nem mondott egyezséget kötöttek azokkal a szerzetesekkel, akik inkább a természetet szertették  volna tanulmányozni, hogy ők nem pofáznak bele a természettudányokba, cserébe a tudományos munkát folytatók ne ártsák bele magukat morális kérdésekbe.

Én mégis a pszichológiához nyúlnék, hiszen számomra  a legmeggyőzőbb és legpontosabb definíciót a gonoszságról az un. “malignáns nárcizmus” meghatározása adja.

Scott Peck teológus-pszichiáter illetve Erich Fromm is írt a témáról.

“A gonoszság meghatározása:  mások fölött gyakorolt hatalom nyílt vagy leplezett alkalmazása a lelki fejlődés megakadályozására, annak érdekében, hogy megőrizhesse saját beteg énje integritását.”

“Ahhoz, hogy a gonosz visszaélhessen hatalmával, először is hatalommal kell rendelkeznie. Ahhoz, hogy egy felnőtt a gonosz áldozatává váljon, erőtlennek kell lennie. (...)”

A hatalomfüggőségről ejtettünk már pár szót. Dany látszólag a legnemesebb módon használja a kezében lévő hatalmat..Egészen a harangokig...

“...Egyes nézetek szerint, az ember csak akkor tekinthető betegnek, ha fájdalomtól vagy fogyatékosságtól szenved (...) Ezzel szemben az érzelmi betegségek hátterében gyakran éppen a szenvedés átélésére való képtelenség áll. A gonosz ember tagadja, hogy bűntudattól szenvedne - saját bűnösségének, alkalmatlanságának, tökéletlenségének érzésétől - éppen ezért másokra hárítja fájdalmát projekció és bűnbakképzés útján. (...)”

A szenvedés elfojtásáról is volt már szó, de Daenerys a korábbi évadokban többször vívódik a döntéseivel kapcsolatban. Továbbá a gonoszság egyik fő eleme a bűnbakképzés, tehát a paranoid projekció, amiről már szintén írtam feljebb:

“A bűnbakképzés legfőbb mozgatója: az önkritikától való félelem. Az önkritika felhívás a változásra. Ha kritikusan tekintek valamely vonásomra, akkor elkötelezem magam e vonás megváltoztatása mellett. A személyiség régi mintázatának meg kell halnia, hogy új születhessen a helyén.  A gonosz patológiásan ragaszkodik személyisége állandóságához, amelyet nárcizmusában tökéletesnek lát. A gonosz emberek "tökéletes" énképük fenntartásának szentelték magukat, állandóan azzal vannak elfoglalva, hogy a morális tisztaság látszatát keltsék. Nincs motivációjuk, hogy valóban jók legyenek, ugyanakkor nagyon szeretnének jónak látszani. Jóságuk a színlelés szintjén marad. Hazug a lényük.”

Daenerys nem csak színleli, hogy felszabadítja  a rabszolgatartó városállamok elnyomottjait. Sokszor hoz áldozatokat a célja elérésért. Közben a sárkányai bele-bele kóstolnak a  felszabadított parasztok gyermekeibe… Ekkor valóban vívódik, és morális szorongást él át, de folytatja tovább a harcot az elnyomottakért.  Hogy ezt pontosan milyen motivációból teszi, az megkérdőjeleződik, amikor hasonlóan ártatlan és kiszolgáltatott -csak éppen westerosi- embereket mészárol le.

Tehát akkor Daenerys egy angyal arcú, de lényében gonosz ember, akiből a traumák előrehozták a démont, a valódi arcát? Vagy pont hogy a legtisztább lelket törte meg és kárhozta el a környezet és a tragikus események láncolata?  Ezekre a kérdésekre egyelőre nem tudom a választ. Számomra Daenerys az önreflexiója fogja eldönteni ezt a kérdést az utolsó részben. (És nem, nem írom alá a petíciót, hogy forgassák újra.)